Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3923 felel meg és amely minden mértékben korrekt módon, ennek az alkotmánybírósági határozatnak is eleget téve, az eljárás egyszerűbb, gyorsabb elintézésére is lehetőséget ad. Igen ám, de akkor, ha ezt a felek kérik! Tehát a jelenleg hatályos szabályozás abból indul ki, hogy az igen súlyos anyagi terheket magára vállaló peres fél - különösen a fellebbezés és még kü lön a másodfokú eljárás költségét is előteremtő, illetéket, ügyvédet és hadd ne soroljam tovább, energiát, fáradságot ráfordító fél - magától értetődően úgy képzeli el, ha egyszer az ő ügyét megtárgyalták az elsőfokú bíróságon, akkor tárgyalják meg a másod fokú bíróságon is. Ha ő úgy gondolja, hogy nem kell tárgyalást tartani, akkor majd ő erről nyilatkozik, és kérni fogja, hogy a másodfokú bíróság ne tartson tárgyalást. Egyébként magunk közt szólva, a másodfokú bíróságnak tárgyalás mellőzésével történő eljá rása nem gyorsabb, hanem lassúbb. Szeretném megmondani, tisztelt jogász képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy igazam van: lassúbb, mint a tárgyalás kitűzésével járó másodfokú eljárás, ugyanis nincsen semmilyen szabály arra, hogy mikor és hogyan kell a t anácsülésen elbírálandó és a fellebbezési tárgyalásokat mellőző eljárásban a másodfokú bíróságnak eljárnia. Nem is fér hozzá a fél, nem is lehet nagyjából; valamilyen iratbetekintés alapján és különböző információk alapján meg lehet sejteni, meg lehet vala milyen formában tudni, hogy körülbelül mikor lesz az ítélet a fellebbezés kapcsán az elsőfokú bírósághoz képest helybenhagyó vagy azt megváltoztató vagy más következménnyel járó. Tehát úgy gondolom, ha azok a törekvések, amelyek a jelenlegi módosításban az összekapcsolt szabályozást illetően végigvonulnának, vagyis a fél a tárgyalás elrendelését külön kellene hogy kérje, tehát nem magától értetődő, alkotmányból eredő szabály lenne a másodfokú bíróság részére az, hogy tárgyalást kell tartani és akkor nem kel l tartani, ha a fél vagy a csatlakozó fellebbezéssel ugyancsak féllé váló másik ellenérdekű fél vagy egyébként ilyennek tekintendő másik fél ezt kéri. Akkor alkotmányellenes, pontosan egy leírt alkotmánybírósági határozattal ellentétes szabályozásra jutnán k. Nem hiszem, hogy a tisztelt Országgyűlés egy ilyen, tulajdonképpen féligmeddig szakmai, de szerintünk mégsem szakmai törvény kapcsán szeretne belesétálni egy elég jelentős port felverő alkotmányossági problémába, ami az Alkotmánybíróságon landolna. Azt hiszem, az az érvrendszer, amit a bizottsági ülésen - a Sepsey Tamás képviselőtársam által benyújtott módosítások indokolása kapcsán - volt szerencsém szintén előadni, meggyőzte a kormánypárti jogász bizottsági tagokat. (18.40) Meg kell arról győzni, hogy ezt az indítványt mindenképpen támogatnia kell, hiszen az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása pontosan abból lesz majd levezethető, ha a fél maga kéri, hogy gyorsabban és egyszerűbben elintézhető legyen az ügye, lemondva egyébként az illeték befizetéséve l együtt járó, hogy úgy mondjam, kötelezettségről, hogy neki tárgyaláson meg lehessen jelenni, és így tovább, előadja az érveit. Ő majd eldönti, kére tárgyalást, vagy nem. De ne hozzuk abba a helyzetbe, hogy neki a tárgyalásra külön utalva a tárgyalást ké rnie kelljen a bíróságtól. Kérnie, mintha ez a megyei és a fővárosi bíróságnak az esetek 95 százalékában valami különleges szolgáltatása lenne, hogy ugyan, tartson már tárgyalást a bíróság az ügyében, mert ha nem kéri, akkor bizony nem lesz tárgyalás. Akko r bizony, majd ott az útvesztők különböző formái között majd egyszer értesül, szerencsés esetben néhány hónap vagy kevésbé szerencsés esetben több félév után, hogy az ügyében mégis csak történt valami intézkedés. Nem jó ez a szemléletmód. Ennek már aztán s emmi köze nincsen a felek rendelkezési szabadságához. Itt már kizárólag az úgynevezett intézményi érdek köszön vissza. Az az érdek, hogy minél kevesebb ügyfél lép be a bíróság folyosójára, annál kevesebb probléma adódik. Ha lehet, csináljuk azt fő szabályn ak, hogy ne legyen tárgyalás, és ha külön kéri, akkor ugyan tartunk, de ha nem kéri, akkor nem kéri. És az esetek többségében, különösen a jogi képviselő nélkül eljáró felek esetében, különösen, ha a bíróságnak most már semmiféle kitanítási kötelezettsége nem lesz, akkor bizony nagyon sokan nem fogják kérni, csak befizetik az illetéket, és csodálkoznak, hogy az ügyükben mért nem érkezik meg az idézés, miért nem történik hónapokig semmi. Aztán egyszer
