Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Bejelentés önálló indítványok bizottsági kiadásáról - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
3888 az a probléma, amivel szembenézünk, csak nagyon komoly, rendkívüli erőfeszítésekkel lenne orvosolható. Azok a jelentős lépések, amelyeket az elmúlt ciklusban a parlament egyhangú támogatásával a kormány megtett, szintén csak részben tudták orvosolni a problé mát, egészében nem tudták azt a látványos fordulatot végrehajtani, amire igazából szükség lenne. Tehát ez az út a kormány számára a mostani helyzetben sajnos nem járható. (15.30) A másik lehetséges út, amelyet egyébként NyugatEurópában Olaszország követet t a nyolcvanas években, hogy amikor az igazságszolgáltatás működőképességét veszélyeztető módon felhalmozódtak az elbírálatlan ügyek, akkor kétháromévenként eljárási kegyelmeket hirdetett, katasztrofális lenne a bűnözés növekedésének fázisában. A magyar l akossággal nem lehetne megértetni, miért van az - tekintettel arra, hogy viszonylag kisebb súlyú ügyek is évekig húzódnak , hogy a már két éve húzódó vétségi eljárásokra eljárási kegyelmet mondana ki az Országgyűlés. Azt hiszem, ezt joggal támadná meg az ellenzék is a parlamentben, és joggal érné kritika a lakosság részéről is. Növekvő bűnözés mellett az Országgyűlés nem gyakorolhat közkegyelmet: ez a polgárokkal, a polgárok érdekeivel való szembehelyezkedés lenne. Ilyen é rtelemben nem marad más hátra ennek az akut helyzetnek az orvoslására, mint olyan, a magyar igazságszolgáltatásban már lassan több mint két évtizede érvényesülő igazságszolgáltatási megoldások, mint a tárgyalás mellőzése, illetőleg a vétségi eljárás, amely ek az egyszerűsített eljárásoknak a körét bővítenék. Mióta elkezdtük ezt az általános vitát, lefolyt már a népiülnökújraválasztás, képviselőtársaim is értesülhettek a sajtóból arról, hogy néhány vidéki várost leszámítva, az ország nagy részén komoly probl émákat okozott a megfelelő számú népi ülnök megválasztása. Ez is átvisz egy átfogó problémába. Mindenesetre a tény az tény: a bíróságok egy részén nincs megfelelő számú népi ülnök. Azok között a népi ülnökök között, akik vannak - s akik ezért a tevékenység ükért minden tiszteletet megérdemelnek , többen vannak, akik időskorúak, megbetegedhetnek, ami a tárgyalásnak akadályává válik, hosszan húzódnak a tárgyalások. Márpedig ez semmiképpen nem lehet a társadalom és az igazságszolgáltatás érdeke, hiszen nem érd eke ez a sértetteknek, akik az ügyükben a megnyugtató igazságszolgáltatási döntést csak évek múltán tudják kézhez kapni; nem megnyugtató az igazságszolgáltatás egésze szempontjából, hiszen a töretlen bírói gyakorlat szerint a bűncselekmény elkövetése és a büntetés kiszabása között eltelt hosszú idő nyomatékos enyhítő körülmény - magyarán az elkövető javára enyhítő körülményként értékeljük azt, hogy az igazságszolgáltatás nem tudja kellő gyorsasággal elvégezni a feladatait. Ebben a helyzetben, mindazokat a k ritikákat komolyan megfontolva, komolyan mérlegelve és valódi kritikának érezve, amelyeket képviselőtársaim elmondtak, úgy gondolom, ez a mostani gyorsító csomag az eljárásjogi részében nem jelent olyan jelentős fordulatot, hogy ez már átvinné a büntető ig azságszolgáltatást az alkotmányellenesség mezejére. Nem jelent olyan fordulatot, hogy ugyan lehet ellene érvelni, és lehet ellene tiltakozni, de hogy teljes mértékben elfogadhatatlanná, abszurddá és mindenféle erősebb jelzővel minősíthetővé tenné a büntető igazságszolgáltatásunkat, de jelent egy reményt arra, hogy még ebben az esztendőben a bíróságok valamilyen mértékben képessé tudnak válni annak az óriási ügytehernek a feldolgozására, amely rájuk nehezedik. Ilyen tekintetben a K. Csontos képviselő úr álta l említett érvet - hogy szignáljunk, illetve szignáljanak kevesebbet egy bíróra , nem tartom igazán súlyos érvnek, hiszen ha egyszerűen jönnek az ügyek, s adott a bíróknak a száma, adott az ügyeknek a száma, ezeket az ügyeket valakinek el kell látni. Nem lehet pusztán a szignálással megoldani, mert ha egy bíróságon öt bíró és ötszáz vagy hatszáz ügy van, akkor ott nagyon nagy variációkra sajnos nincsen lehetőség. Összefoglalva, a magam részéről azokat az indítványokat, amelyek részint a vétségi eljárás kör ének kiterjesztését, részint a tárgyalás mellőzésével kiszabandó büntetés körének bővítését elhagynák a javaslatból, nem tudom támogatni, hiszen ez a büntető igazságszolgáltatás vonatkozásában a javaslat egyik legfontosabb részét venné ki az előterjesztésb ől, és ez azzal az
