Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Bejelentés önálló indítványok bizottsági kiadásáról - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
3887 Igaza van Balsai Istvánnak abban, miszerint sokan kritizálják azt is, hogy foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást szabhat ki a bíróság - szabhatott ki már eddig is, évek óta egyébként; azt hiszem, 198788 óta van ez, hirtelen nem emlékszem, mikor volt az a novella, ami beemelte a foglalkozástól eltiltást is a tárgyalás mellőzésével kiszabható büntetések közé , de lássuk be, tisztelt képviselőtársaim, hogy az esetek j elentős hányadában ezek a szankciók, amelyek ma is hatályosan alkalmazhatók, nagyobb joghátrányt jelentenek mint egy felfüggesztett szabadságvesztés! Ha valakit például a megélhetését biztosító foglalkozásától tiltanak így el, ez nagyobb joghátrány, mint h a, mondjuk, hathónapos felfüggesztett szabadságvesztést szabnak ki rá. S gondoljunk bele, hogy az ilyen esetek döntő többségében gondatlan cselekményeknél, adott esetben súlyos gondatlan cselekményeknél alkalmazza ezt az eljárási módot a bíróság. Ezzel én csak azt szeretném állítani, hogy lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy nem jó a tárgyalás mellőzése mint intézmény; akkor viszont magyarázatot kell adni arra, hogy az elmúlt időszakban ennek megfelelő javaslatok miért nem kerültek elő, illetőleg mié rt került bele 1994 januárjában a kormányzati elvekbe, hogy megmarad ez a tárgyalásmellőzési intézmény. Hozzá kell tennem, hogy ez nem a legszebb intézménye a jogtörténetnek, a világon sehol nem szeretik ezt az intézményt, de mindenhol egy nagyon praktikus megfontolásból alkalmazzák. Ugyanezt a logikát tudom elmondani arra az érvre is, hogy nem helyes az - mondta képviselőtársam , hogy ugyanaz a bíró bírálja el a tárgyalástartási kérelem után az ügyet, aki korábban tárgyalás mellőzésével kiszabta a bünteté st. De ez eddig is így volt! Ez '73 óta így van, tehát ebben ez a mostani javaslat nem hoz változást, ez a rendszer megmaradt! A javaslat csak annyi változást hoz, hogy bevonódik a körbe a szándékos bűncselekmények közül a kétségtelenül nem csekély számú ü gy, mivel a vétségi eljárás határa felemelkedik, illetőleg a kiszabható szankciók közé bekerül az egyéves felfüggesztett szabadságvesztés. Miért van szükség ezekre a lépésekre? Azt hiszem, ebben azt a kulcskérdést, hogy a kormány lépése valóban alkotmányel lenes, jogállamellenes és a többi vagy egyszerűen egy szükségszerű lépés, amit a helyzet diktál, annak alapján tudjuk megválaszolni, ha áttekintjük, milyen helyzetben van ma a magyar igazságszolgáltatás. Képviselőtársaim pontosan tudják, hogy az elmúlt esz tendők folyamán folyamatosan kedvezőtlen jelenségek játszódnak a kriminalitás területén. 198889 óta radikálisan növekszik a bűnözés. Ezen segített az előző kormánynak az az előterjesztése, amely felemelte a szabálysértési értékhatárt, és ezzel a statiszti kából kinyomott egy csomó bűncselekményt; de magunk között azt igazán bevallhatjuk, hogy ez a problémának csak a szőnyeg alá söprése, ez a kriminalitás helyzetén nem változtat. Akinek ma ellopnak az asztaláról 4500 forintot, az nincs attól megnyugodva, hog y mostantól őellene nem bűncselekményt követtek el, csak szabálysértést, ahogy ezt az értékhatár módosítása eredményezte. A helyzet az, hogy a Btk. módosítása következtében beálló csekélyke visszaesést, amire egyébként sokat hivatkoztak 1994 elején, hogy b eindult ez a pozitív folyamat a bűnözésben, ezt a csekélyke visszaesést már most látható, ha az előző évhez mérjük a statisztikákat, hogy nem lehet kompenzálni. A Btk. nem követheti az infláció ütemét, nem lehet valorizálni a bűncselekményi értékhatárt min dig az aktuális pénzügyi viszonyokhoz. A bűnözés újra növekszik, aminek az a következménye, hogy olyan nagy számú ügy kerül a bíróságokra, amely nagyszámú ügynek az időben való feldolgozása nem lehetséges - és ez a büntetőügyekre is igaz. Márpedig ha nem l ehetséges ennek a nagyszámú ügynek a feldolgozása, akkor a kormányzatnak, amely az igazságszolgáltatásért felelős, keresnie kell azokat a módokat, hogy hogyan lehet ezt a problémát megoldani. Elvileg többféle megoldás van. Elvileg - nagyon hangsúlyozom: el vileg - megoldási lehetőség az, hogy növeljük a bíróságok számát, a bírák létszámát, igyekszünk vonzóvá tenni a bírói pályát - amely vonatkozásban nem szeretném elmulasztani ismételten méltányolni Balsai képviselő úrnak mint korábban igazságügyminiszterne k az érdemeit, aki ezt valóban megtette. De azt is be kell látni, hogy az ország mostani helyzetében, miközben minden területen elvonás van, a kormány nagyon nehezen vállalhatja azt, hogy a bíróságok tekintetében jelentős fejlesztéseket hajt végre, mert
