Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Bejelentés önálló indítványok bizottsági kiadásáról - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
3886 Ne felejtsük el, hogy ez a sommás eljárás akkor működőképes, ha a jogásztársadalom felkészül ennek az alkalmazására. Ott, ahol ilyen e lemeket átvezettek - néhány évvel ezelőtt Olaszországban , megbénult pár hónapon belül a jogszolgáltatás, mert nem voltak felkészülve az igazságszolgáltatás szereplői a megváltozott körülményekre. Ezért én azt feltételezem, hogy az az átfogó büntetőeljárá si reform, amiről itt beszélünk, leghamarabb a jövő év vége felé léphet hatályba. Tehát a legoptimistább becslés is az, hogy ez az átfogó, új eljárási kódex majd csak '97 végén, esetleg '98 elején lép hatályba, megint csak egy olyan törekvéssel, ami - szer intem - indokolt, hogy az elfogadás és a hatálybalépés között minél hosszabb idő teljen el, hogy az igazságszolgáltatásban szereplők fel tudjanak készülni erre. Azt hiszem, ezek azok a pontok, amikben teljesen egyetértünk. A többi pontban már vitánk van. V itám van mindenekelőtt azzal az utolsó mondattal, ami azt hiszem, talán nyelvbotlás is lehetett, hogy ezen törvényjavaslat következtében a helyi bíróság előtt elbírált ügyek döntő többsége tárgyalás mellőzésével történne. Ez nem igaz, ez nem így van! Az, h ogy a törvényjavaslat egyszerre tesz két, egymástól független lépést, tehát megteszi azt a lépést, hogy a vétségi eljárás feltételeinél a jelenlegi két évi szabadságvesztési tételt három évre emeli - ez az egyik lépés , és ettől függetlenül a tárgyalás me llőzése intézményénél - amit klasszikusan célszerűség szempontjából szegényített vagy kevesebb garanciával ellátott eljárásnak szoktak nevezni - beemeli az alkalmazható szankciók közé a végrehajtásában felfüggesztett, legfeljebb egyéves szabadságvesztést. (15.20) Ez a két lépés nem jelenti azt, hogy az összes ügy, ami ettől kezdve vétségi eljárás alá tartozik, az mind automatikusan tárgyalás mellőzésével fog eldőlni, hiszen változatlanul megmaradnak a törvényben a tárgyalás mellőzésével kiszabott büntetéshe z írt feltételek. Tehát változatlanul megmarad az, ami a hatályos büntetőeljárási törvényben benne van, hogy az ügynek egyszerű megítélésűnek kell lennie, hogy az elkövetőt tetten érték vagy a bűncselekmény elkövetését elismerte, és hogy a büntetés a tárgy alás mellőzésével is kiszabható. Tehát ennek a három feltételnek együtt kell jelen lenni, a tettenérés és a beismerés azok, amelyek alternatív feltételek. Ha ezek megvannak, tehát ha a bíróság úgy látja, hogy a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető, akkor ez még mindig nem elegendő, hogy tárgyalás nélkül elrendezze az ügyet, hogy tárgyalás nélkül esetleg felfüggesztett szabadságvesztésig terjedő szankciót is alkalmazzon, hanem még kell az, hogy ez egyébként egy egyszerű megítélésű ügy legyen, s még ke ll az is, hogy vagy tetten érték, vagy beismerte a bűncselekmény elkövetését. Tehát ez az első pont, amit, azt hiszem, korrigálni kell. A vétségi eljárás körének tágítása szintén egy vitára okot adó körülmény, amire szeretnék még visszatérni; de szeretnék beszélni a tárgyalás mellőzését ért kritikákról. Ha nem is értek egyet Balsai István érveivel, el tudom fogadni azt a logikát, amely úgy szól, hogy nem helyes az, hogy valakivel szemben büntetőbíróság büntetést kiszabó ítéletet mondjon ki oly módon, hogy n incs közvetlen, szóbeli, nyilvános tárgyalás. Ha valakinek ez az álláspontja, ha ez egy következetes álláspont, ebben az esetben viszont választ kell adni arra a kérdésre, hogy mi van a tárgyalás mellőzésének intézményével, ami már 1973 óta benne van a bün tetőeljárási törvényben, és benne volt az elmúlt négy esztendőben is. Ha tehát én azt az álláspontot vallom meggyőződéssel, hogy nem helyes, hogy valakinek a távollétében a bíróság úgy szab ki ítéletet, hogy egyáltalán nincs tárgyalás - tehát nem is a távo llétében történik ilyenkor az ítélet kiszabása, hanem egyáltalában nincs tárgyalás, a bíró tulajdonképpen az iratok alapján mondja ki a döntést , ha ez az álláspontom, akkor az egész tárgyalásmellőzési intézményt el kell vetnem. Az az álláspont nem követk ezetes, hogy odáig elfogadom: két év alatt büntetendő szándékos bűncselekmények esetén, illetőleg öt év alatt büntetendő gondatlan bűncselekmények esetén, ha a cselekmény egyszerű megítélésű, az elkövetőt tetten érték vagy beismerte a cselekményt és a tárg yalás nélkül is elérhető a büntetés célja, ilyen esetekben lehet alkalmazni, de három évig büntethető szándékos bűncselekménynél már nem lehet alkalmazni, mert az már ütközik az elvekkel. Az elvek konzisztensek, azok nem függenek attól, hogy ez kétéves vag y hároméves feltételhez kötött; nem függenek attól sem, milyenek a szankciók.
