Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Bejelentés önálló indítványok bizottsági kiadásáról - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3881 A jogszabályelőkészítés folyamatában kell majd eldönteni azt, hogy mikor kell a védelem előzetes és mikor az utólagos hozzájárulása valamilyen egyszerűsített eljárás alkalmazásához. Tehát ezt tartalmazza a koncepció, hogy a jogszabályelőkészítésnek ma jd arra kell figyelnie - 1994 januárjában került jóváhagyásra , hogy mikor kell előzetes, mikor pedig utólagos hozzájárulás valamely egyszerűsített és a tárgyalást nélkülöző vagy a tárgyaláshoz hasonló jogintézmény nélkül folyó büntetőeljárást lehetővé te nni. Ugyancsak ebből a koncepcióból idézek - mondom még egyszer, tehát nem az ellenzék érveit szeretném itt most felsorolni, hanem a Magyar Köztársaság jelenleg is hivatalban lévő kormánya által elvállalt és ismert büntetőeljárásra vonatkozó elveket és kod ifikálható elveket tartalmazó dokumentum van a kezemben... Nos, itt beszél ez a koncepció az egyszerűsített eljárásokról, és ennek kapcsán azt mondja, hogy megmaradna a bíróság elé állítás és a tárgyalás mellőzésének intézménye. Ez kétségtelen, így szerepe l a dokumentumban. A tárgyalás mellőzésének alkalmazási köre bővíthető is akként azonban, hogy személyi szabadságnak közvetlen elvonása tárgyaláson kívül hozott határozatban nem történhetne. Tisztelt Országgyűlés! Az én nézeteim szerint - és erre majd nyil ván lesz reflexió - a személyi szabadságnak közvetlen elvonása tárgyaláson az, ha valakit letartóztatnak a tárgyaláson, és ott közvetlenül elvonják a szabadságát. Természetesen tudom már az ellenérveket: a felfüggesztett, végrehajtásában felfüggesztett sza badságvesztést is úgy lehet tekinteni, mint ami a személyi szabadságnak közvetlen elvonását a tárgyaláson nem eredményezi. Én azonban úgy gondolom, a büntetőeljárásra vonatkozó koncepciónak ez a megállapítása nem azt rejti magában, hogy a tárgyalás mellőzé sével a vádlott, a védő és az ügyész távollétében, meghallgatása nélküli eljárásban, a helyi bíróságok előtti eljárások nagyobbik részében - mint hallottuk a statisztikát - a bíróság papírból, aktából döntsön, és a bíróság mérlegelési joga keretében semmil yen közvetlen, észlelhetően is közvetlen bizonyítékra ne támaszkodjon, és ennek körében szabadságvesztéssel is sújthassa az általa nem is ismert elkövetőt. Ugyanakkor ez a koncepció - tehát amit a kormány érvké nt alkalmazott ennek a törvényjavaslatnak az exponálásánál és a bizottság vitájában is - azt is tartalmazza, amit mi súlyosan hiányolunk ebből a ma tárgyalandó törvényjavaslatból, hogy tudniillik új, speciális eljárás lenne a beismeréshez kapcsolódó egysze rűsített eljárás, tehát az úgynevezett sommás eljárás, ahol a tárgyalás előkészítése során a bíróság egyfajta egyszerű bizonyítást vehetne föl, és egy bírói meghallgatáson az ügy érdemi befejezésére is sor kerülhetne. Amennyiben a bíróság a beismerést aggá lyosnak tartja, vagy a terhelt ragaszkodik a tárgyaláshoz, az eljárás az általános szabályok szerint folyna. Ez az, tisztelt Országgyűlés, amit az általános vita kapcsán is, és ezt követően rendezett ankéton is nemcsak magunk mondtunk, hanem történetesen e gybehangzó véleménye annak a kodifikációs albizottságnak, amely személyeket illetően nem kisebb tekintélyeket foglalt magában, mint a fővárosi főügyészt, mint a büntetőjog professzorát a budapesti egyetem jogi karáról mint a budapesti Ügyvédi Kamara elnöké t és egy legfelsőbb bírósági, nagyon tapasztalt büntetőbírót. Ennek az albizottságnak az írásbeli véleménye - ami nem titok, és a szerzők nem ellenzik, hogy ez itt nyilvánosságot kapjon - azt tartalmazza, hogy nem tudtak hozzájárulni az ő nézeteikkel szemb en annak támogatásához, amivel itt találkozunk, hogy tudniillik a tárgyalás mellőzésével történő eljárások körét olyan mértékben bővítené ez a javaslat, mint ahogyan ez itt történik. Tehát hogy nemcsak a vétségi eljárások körét emeli, tulajdonképpen azt hi szem, megsokszorozva, a három évvel fenyegetett bűntettekre is kiterjesztve a bíróságok által alkalmazható szabályt, hanem - még egyszer hangsúlyozom - a legsúlyosabb kifogás ebből a szempontból az, hogy a büntetési nemeket a Magyarországon legsúlyosabb bü ntetési nemmel, a szabadságvesztéssel bővíti. Mert Magyarországon, jól tudjuk, a szabadságvesztés büntetés a legsúlyosabb büntetés, nem lévén ennél súlyosabb büntetés. Természetesen lehet méricskélni, lehet mérlegre tenni, hogy mikor súlyos egy szabadságve sztés; akkore, hogyha két év vagy három év... Én úgy gondolom, hogy az egyéves
