Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Bejelentés önálló indítványok bizottsági kiadásáról - A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3882 szabadságvesztés is súlyos büntetés. És akkor is súlyos fenyegetettség, súlyos joghátránynak a kilátásba helyezése, ha történetesen az a bíróság úgy látja a papírokból - hogy m iért, azt nem tudom, hiszen bizonyítékot nem vesz fel , a nyomozati iratokat egyszerű tisztviselőként áttanulmányozva arra a következtetésre jut, hogy a végrehajtását fel lehet függeszteni bizonyos időszakra, tehát egy, a legsúlyosabb büntetéssel fenyeget hető eljárást tárgyalás mellőzésével tesz lehetővé ez a javaslat. Ezt ez az albizottság nem látta támogathatónak, és ennek újólag is hangot adott. Azt is elmondták - és én osztom ezt a nézetüket , hogy a jelenlegi szabályozás sem tökéletes, hiszen a jelen legi lehetőség a főbüntetések szempontjából ugyan nem tartalmazza a szabadságvesztés kiszabásának lehetőségét - ilyen merészségre nem vetemedett az akkori törvényhozás , de tartalmazza olyan jelentős, önállóan alkalmazható mellékbüntetések kiszabásának le hetőségét, amelyek igen súlyos következményeket jelentenek. Hiszen a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, vagy a kitiltás vagy a kiutasítás, mindmind egzisztenciálisan, morálisan, az életkörülményeket illetően természetesen rendkívül szigo rú következményekkel is járhat. Tehát ezek a nagy tekintélyű szakemberek ezt a mostani helyzetet is felváltandónak tartják azzal a sommás eljárással, amely nagyon egyszerű és nem túlságosan bonyolult kodifikációs munka keretében megoldható lett volna. Mi t ermészetesen nem tudunk a kormány helyett egy olyan eljárási törvényjavaslatot ehhez módosító javaslatként csatolni, amely a kormány természetes kötelessége lett volna, és amelynek során a már vázolt alapelvek szerint, ha nem is tárgyalás, de a tárgyalás l egfontosabb elemeit magában foglaló eseménysorozat játszódna le a bíróságon: ezen jelen lenne a terhelt, és ha van ilyen, akkor a védője, jelen lenne az ügyész és a bíró. A tárgyalás elemei közül a legfontosabb elem: a közvetlen, szóbeli, személyes meggyőz ődés kialakítása során tudna arról személyesen meggyőződni, hogy az illető elkövető, egyébként úgynevezett "egyszerűbb" ügye, beismerésen alapuló vallomása valóban meggyőzőe bírói szemmel, valóban nem szorulnake korrigálásra a bűnösségi körülmények a pap írok alapján, és nem kelle a bírói tevékenység lényegét, a mérlegelést elvégezve valamilyen, a tárgyalás elemeit magában foglaló eljárási eseményt követően elgondolkodnia. (15.00) Ezzel természetesen nem egyenértékű az - ezt még egyszer szeretném hangsúly ozni, és a módosításban is ez a gondolat húzódik végig , amikor a tárgyalás mellőzésével kiszabott, netán szabadságvesztés büntetéssel is járó határozattal szemben az arra jogosult - mindenekelőtt az elsőfokon, ily módon nem jogerősen, tárgyalás mellőzésé vel elítélt személy - tárgyalás tartását kéri. Nem lehet azonos a jogintézmény, tisztelt Országgyűlés, mert óriási különbség, hogy valaki saját, önálló, szuverén döntése alapján, még a tárgyalás megtartása előtt lemond saját alkotmányos, jogáról, annak leh etőségéről és nem kíván tárgyalást, mert felméri lehetőségeit. Mérlegeli azt, mihez fűződik nagyobb érdeke, és úgy ítéli meg, hogy az eljárás minél gyorsabb, ha így tetszik: békésebb befejezéséhez, hiszen ennek is vannak reális és praktikus indokai - a vit a során hallottuk azokat az érveket, amelyek az eljárás mielőbbi befejezéséhez fűződnek , tehát ő maga, esetleg védőjével konzultálva, mérlegeli ezt, lemond a tárgyalás megtartásának lehetőségéről, és ezt a lemondását a bíróságon teszi meg. Ha a bíróságon egy ilyen esemény zajlik le, az nem egyenértékű, hanem nagyságrenddel alkotmányosabb annál a lehetőségnél, amelyet most megenged a büntetőeljárási törvény, hogy tudniillik az ily módon már tárgyalást mellőzött bíró ítéletével szemben kérje tárgyalás tartá sát, mert abban bízik, hogy ugyanaz a bíró, ha őt meglátja, netán jobb belátásra fog térni, és másképp fogja elbírálni azt az ügyet. Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer mondom - bár nem kaptunk erről felvilágosítást, mert valószínűleg nincs ilyen adat , úg y is mint korábban e minisztérium irányítója, úgy is mint gyakorló jogász kíváncsian várnám azt az igazságügyi statisztikai adatot, hogy vajon reálisan, valóban vane számszerűsíthető, nem csak jelképes számokban, ezred százalékokban kifejezhető olyan dönt és, amikor a tárgyalás megtartását kérő, egyébként már elítélt javára ugyanaz a bíró - mert hiszen ugyanarról a bíróról van szó - kedvezőbb döntést hoz. Hiszen mi lenne ez, tisztelt Országgyűlés,
