Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 31 (89. szám) - Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. LUSZTIG PÉTER, az MSZP
3865 semmi más lehetőség nem vo lt, mint a professzor úr páncélszekrénye, vették maguknak a bátorságot, megnézték a páncélszekrényt, abban sem találták. Majd megkérdezték a valóban nemzetközi hírű tudóst, hogy hol van az anyag, s akkor ő rámutatott a szemétkosárra, hogy ott. Rajta kívül még a takarítónő tudta. De nem egy szórakozott professzorról van itt szó, hanem arról, hogy ő dolgozott belőle rendszeresen, és úgy döntött, hogy közelebbi helyen tartja, mint a páncélszekrény. Arra az anomáliára utalok mindössze, amelyet a titoksértések k apcsán indult eljárások adatai tartalmaznak, nevezetesen, hogy mindenki komolyan gondolja, hogy az állam- és szolgálati titkok védelme abban a körben, amiről miniszter úr és a bizottságok képviselői is szóltak, rendkívül fontos. Ugyanakkor az elmúlt tízti zenöt év adatai azt mutatják, hogy államtitoksértés miatt Magyarországon ügyek legfeljebb a vádemelés szakaszáig jutottak el, én bírósági ítéletről az elmúlt öt évben e kérdéskörben nem tudok, és természetesen nem is az a cél, hogy bírósági ítéletek szüles senek, hanem az a cél, hogy a köz érdekében - az adatvédelmi törvénnyel is összhangban , az ország, az egyes közfeladatot ellátó szervek titkai megfelelő védelemben részesüljenek. Az előttünk lévő törvényjavaslat szükségessége - a miniszteri expozéban is jelzett módon , hosszabb ideje felmerült. Azért hadd mondjam el az 1987. évi 5. tvr. védelmében, hogy az a maga módján és idején nem volt rossz javaslat, és tulajdonképpen annak, hogy ma előttünk egy, véleményem szerint az előkészítők tisztességes munkájá t dicsérő törvényjavaslat fekszik, az is hozzátartozik, hogy évek során kialakultak azok a titokkörök és eljárások, amelyek a mai törvényjavaslat megszületését lehetővé tették. A történeti áttekintésről miniszter úr szólott, és ugyancsak szó volt a nemzetk özi tapasztalatokról, ahol is miniszter úr jelezte, hogy külföldön nem titokvédelmi oldalról, hanem elsősorban az információszabadság oldaláról közelítik meg a különböző államok a kérdéskört. Hadd tegyem hozzá, hogy a magyar jogi szabályozás, az előttünk l évő jogi szabályozás követi ezt a gyakorlatot annyiban, amennyiben kvázi előzetes kárvizsgálatot ír elő annak érdekében, hogy érdeksérelemmel járe, ha az adott adat, információhordozó az érintett körön kívülre kerül. A jelenlegi helyzethez a szabályozási javaslathoz vezető úton, az ugyancsak az expozéban hallottaktól eltérően, hozzájárult az is, hogy a titokhordozó eszközök körében jelentős változások mentek végbe, mindenekelőtt a számítástechnika területén. Jó lenne tudni - már természetesen annak, aki a kérdéssel foglalkozik , hogy a hazai számítástechnikai gyakorlat, általában a korszerű információhordozó eszközök területén hol állunk mi, mennyire védettek ezek az eszközök. Az előttünk fekvő törvényjavaslat megtartása, betartása mondjuk ezeknek az eszkö zöknek a technikai védelme útján biztosíthatóe, vagy ez adott esetben csak jelentősebb anyagi ráfordítással válik lehetővé. Engedjék meg, hogy miután jó néhány dolog elhangzott, én a törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága mellett néhány olyan kérdésre hívjam fel a figyelmet, amelyekről úgy gondolom, hogy a parlamenti vita során módosító javaslatokkal, miniszter úr engedékenysége folytán is, maga a javaslat jobbá tehető. (12.40) Kezdeném mindjárt a titokfajták meghatározásánál. A törvé nyjavaslat 3. §ának (1) bekezdése alapján jogtechnikailag meglehetősen problémásnak ítélem, hogy az államtitok fogalmának meghatározásával egyidejűleg kerülnek meghatározásra az elkövetési magatartások. Adódhat ebből az a félreértés, hogy például a hozzáf érhetetlenné tétellel elkövetett államtitoksértés az 1. § alapján kvázi úgy valósul meg, mintha még az adott adatot nem is minősítették volna államtitokká. Úgy gondolom, alapos tanulmányozás után érthető az előterjesztők szándéka, mégis talán praktikusabb lenne ebben a kérdésben akár az adott törvényhely kettébontásával más megoldást keresni. A titokvédelmi törvényjavaslatnak nincsenek meg az alkotmányban a nevesített előzményei. Mégis, az alkotmány több szakasza utal arra a kötelezettségre, amelynek alapjá n a titokvédelmi törvényben foglaltak levezethetőek. Ilyen mindenekelőtt az az elv, hogy a nyilvánosságot korlátozni csak úgy lehet, hogy az az adott, az elérni kívánt céllal összhangban legyen. Ennek alkotmányos
