Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 30 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
3798 csökkentése. Itt a továbbiakban nem mondhatunk le a hálózat közegészségügyi, járványügyi tapasztalatairól, valamint az ésszerű profil kialakításáról, megtalálva az ÁNTSZ valódi helyét a mai egészség ügyben. Ha itt a létszámot tovább csökkentjük, elveszítjük a meglévő értékes szakembergárdát, és az utánpótlás nevelése is veszélybe kerülhet. Hasonlóan meg kell találni a bevezetett, a családokat érintő intézkedések ellensúlyozására a gyermekek nappali el látásának anyagi feltételeit, hogy a meglévő bölcsődei hálózat ne essen áldozatul az önkormányzatok kényszerű költségcsökkentő intézkedéseinek. Az önkormányzatok megnövekvő szociális gondjain enyhít az a 6+3 milliárd forint, amit a pótköltségvetés pluszkén t kíván az önkormányzatok rendelkezésére bocsátani. Ez részben a szociális előirányzatok kiegészítésére szánt 6 milliárd forint, részben a közmunkák szervezésére szánt 3 milliárd forintként jelenik meg a pótköltségvetésben. Ha összegezni akarjuk a tárca pó tköltségvetési előirányzatait, nem ragadhat el bennünket egy hurráoptimizmus hangulat, a március 12ei intézkedések részeként ezt mint elkerülhetetlent elfogadjuk, tudomásul vesszük; egyszer és mindenkorra nem mondhatunk le a fejlesztés további, jövőbeni l ehetőségeiről. Itt a nagy társadalmi elosztórendszerek pénzösszege, forrásoldala szűkült be sajnálatos módon. A nevében benne van a sorsa ennek a rendszernek. Elosztó, azt lehet elosztani, ami rendelkezésre áll, jelenleg ennyi. Ilyen gondolatok jegyében el fogadjuk a jelenlegi pótköltségvetést és elfogadásra ajánljuk a tisztelt Háznak is. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Rusznák Miklós képviselő úrnak adom meg a szót a Kereszténydemokrata Néppártból, őt Bernáth Vargha Balázs kép viselő úr fogja követni. RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen tisztelt Bizottság - mondhatom így - és igen tisztelt Miniszter Úr! (Derültség.) Talán magunk között vagyunk és ezen a késő esti órán az előző, ú gynevezett stabilizációs programnál a képviselőcsoportok vezetői megindokolták, hogy miért is volt rá szükség. Van, aki mérföldkőnek nevezte ezt a csomagot, van, aki gyásznapnak is titulálta. Én valahogy úgy fogalmazom, hogy lehetne ez határkő is, csak ebb en a térségben a határ egy sorompót jelent, és onnan csak visszatérni lehet. De lehetne egy párbeszéd elindításának a folyamata is, amikor a kormánypárt és az ellenzék is talán megfontolja és észreveszi, hogy a választási ígéretek bizony nem nagyon voltak beválthatók az elmúlt öttíz évben, és nem tudom, hogy meddig lehet egy társadalmat ígéretekkel elhalmozni, amikor jobbat vagy jobb alternatívát egyik párt sem nagyon kínált az elmúlt években és az elkövetkező években sem. Talán az a közös gondolkodás kell ene, ami már megfogalmazódott az MSZP választmányi ülésén, ha jól olvastam az újságokban, hogy bizony, ahogy Horn Gyula miniszterelnök úr mondta, és talán a mikrofonja egy kicsit torzított is, amikor azt mondta: csak ez az egy év, és már '97ben megindulha t a felemelkedés. Az MSZP választmánya valahogy úgy fogalmazott a független szakértők soraiból, hogy bizony ez az egykét év nem annyi, hanem tíztizenöt év. És azt hiszem, ha normálisan gondolkodunk, akkor erre példák vannak. 1959ben, '60ban - kedves ké pviselőtársak , amikor egy új rendszert kellett bevezetni az emberi életben, amikor a termelőszövetkezetek bejöttek és a diktatúrában az emberek nem kérdezték, hogy miért kell vetni, szántani és aratni, hanem könnyezve vetettek és sírva arattak; bizony tí ztizenöt év kellett ahhoz, hogy az emberek megszokják a közösséget, az erőszakkal kialakított termelőszövetkezetet. Most, amikor szabadság van, akkor ehhez még tegyünk hozzá öt évet, mert mindenki azt mondja, először változzon meg a pénzügyminiszter úr, é s én majd utána állok a sorba. Elnézést a személyes kifejezésért, de a szabadságban megnöveli az emberek felelősségét a rendszer. Talán folytathatnám tovább ezt a gondolatsort Széchenyiidézetekkel - és más magyar hazafiaktól való idézetekkel , amit ő úgy fejtett ki, hogy "itt van az ideje egy új rendszernek megvetni alapját, puszta szembenállással, tagadással nem boldogulunk, itt alkotni, teremteni kell." De folytathatnám tovább a Széchenyigondolatokat, hogy "Magyarország sokkal szegényebb, mint
