Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 30 (88. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
3794 tiltakozást, ami a nagycsaládosok szervezeteitől az önkormányzati érdekszövetségeken át a felsőoktatási intézmények képviseletéig terjed, és megfontolt, bölcs döntést fog hozni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk a Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltsé gvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatásához. Megadom a szót Gombos András képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetségéből, őt Schwartz Tibor képviselő úr követi. DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ) : Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A kormány T/901. számon benyújtott pótköltségvetéséről szóló tövényjavaslat néhány, elsősorban az agráriumot érintő kérdésével szeretnék röviden foglalkozni. Elöljáróban talán annyit elmondanék, hogy dicséretesnek, támogatandónak tartom azt, hogy az agrárium a kormány gondolkodásában az egyik legfontosabb kitörési pontként kezelt ágazat. Prioritásokat élvezve számottevő támogatást, illetve ráfordításcsökkenést nem mutat a törvényjavaslat. Sőt bizonyos előrelépés is tapasztalható. Az első ilyen téma a törvény javaslat 20. §ában megfogalmazott lehetőség. Ez a pont azt tenné lehetővé, hogy a XVIII., pénzügyminisztériumi fejezetben a 18. cím 1. alcím 2. kiemelt előirányzat, valamint a 2. alcím 2., 3. és 5. kiemelt előirányzat együttes összegének maximum hét száza lékáig a kormány átcsoportosíthat, az előirányzatot túllépheti. Ez hozzávetőlegesen négymilliárd forintot tesz ki. Ezt az összeget az állattenyésztés támogatására kívánja fordítani a kormány. Ennél a pontnál engedjék meg, hogy röviden egy valódi történetet meséljek el tisztelt képviselőtársaimnak. Előre elnézést kérek, ha némi személyes érintettség is van a dologban. Egy nagyon szegény családból származó fiatalember 1918ban négyéves galíciai és doberdói frontszolgálat után leszerelt és bevonulása előtti él etviteléhez, a cselédséghez tért vissza. Nagyon kemény és szívós munkával, és természetesen egy kis szerencsével, önállósította magát, először mint bérlő, majd mint földtulajdonos. Ezzel a szívóssággal eljutott oda, hogy amikor a kuláklistákat összeállítot ták 1950ben, neki csupán öt aranykorona hiányzott ahhoz, hogy erre a kínzólistára felkerüljön. Gazdálkodási alapfilozófiája az volt, hogy tisztességes parasztember a gabonáját bőrben és tejben adja el. Ezt a régi paraszti igazságot rajta kívül - aki egyéb ként a nagyapám volt , abban az időben nagyon sokan megfogadták és követték. Közülük nagyon sokan - általában a legtöbbjük , jelentős eredményt értek el. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a történetet azért meséltem el, mert több év óta ez az első olyan ese t, hogy ennek az ősi bölcsességnek a megjelenését tapasztaljuk az agrártárca és a kormányzat gondolkodásában. Emlékezzünk azokra az időkre is, amikor néhány éve állampénzeket adtak jelentős mennyiségben a hosszú, kemény és következetes tenyésztői munkával kitenyésztett világszínvonalú tenyészállatok, mondhatnám úgy is, hogy a jövő legyilkolásáért. Aki ma a vidéket járja, tapasztalhatja, hogy nagyon sok állattartó telep üresen áll, útban az enyészet felé. Amennyiben a parlament ezt a lehetőséget megszavazza a kormány részére, és ezt az összeget a tervek szerint használják fel, jelentős lépést tehetünk a megfelelő exportárualapelőállítás felé. Ennek a lépésnek ezen túlmenően más jelentősége is lesz. A benépesülő állattartó telepeken az állag pusztulása megáll , a falvakban jelentős és szűk kibontakozási lehetőséggel bíró
