Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
36 módosult, a közhasznú társaság intézményét építettük be a polgári törvénykönyvbe, és ehhez a társadalombiztosítás szabályait hozzá kellett igazítani. Meg kell csinálni azt, hogy az időközben megszületett törvények a társadalombiztosítási jogszabályokban is megjelenjenek. Hasonló módon ugyanez történt az adótörvényhez történő igazítással is. Példaként említem, hogy a természetben nyújtott étkeztetés kérd ését a járulékalapnál újólag kellett szabályozni. Kevésbé magától értetődő a második terület, amit úgy lehet aposztrofálni, hogy a jogalkalmazás során keletkezett vitás ügyeket normaszövegbe önti a jogalkotó, így a jövőre nézve egységes gyakorlatot tud kia lakítani, a szabályozást egyértelművé teszi. Óhatatlanul szembekerülünk azzal, hogy ezek a módosítások olyan nagy számban jelennek meg a törvényben, hogy amennyivel pontosabbá teszik a törvény szövegét, ugyanakkor a követhetetlenséget is magukkal hozzák. E ttől függetlenül bízunk abban, hogy ezzel a jogászok számára egyértelmű szöveg keletkezik, és ezt a módosító részt is támogatni tudjuk. E módosító csomag leglényegesebb javaslata az egészségbiztosítás pénzügyi alapját érinti. Itt különösképpen a táppénzről lehet beszélni egyrészt a passzív biztosítási idő lerövidítéséről, illetőleg a hosszú táppénzek megakadályozásának kérdéséről. Mivel ez a biztosítási elv erősítését jelenti, támogatni tudjuk. Kérdőjel azonban számunkra az, hogy a hosszú táppénzek megakad ályozása érdekében mi módon lehet ezt az új szabályozást egyáltalán alkalmazni. Mindenki előtt ismert, hogy szakhatóságként bizottság dönti el a munkaképesség megváltozását. Ugyanakkor a táppénzes vizsgálatoknál egy háziorvosra, vagy szakorvosra kell ruház ni a bizottság véleményének megelőlegezését, illetőleg neki kell ennek felelősségét vállalni. Bizonyára sok vitát fog kiváltani a nyugdíjas munkavállalók táppénzjogosultsága is. A magunk részéről egyetértünk azzal, hogy járulékot ne fizessenek, és így nem keletkezik jogosultság a táppénzre. Ez különösen indokolt akkor, ha olyan nyugdíjasokról van szó - és nem kis számban, közel hatszázezren élnek az országban ilyenek , akik az egészségi állapotuk miatt kerültek nyugdíjba. Nehezen értelmezhető, hogy egy meg rokkanás mikor válik akut betegséggé, illetőleg fordítva, ez a kettő hogyan függ össze. Egyetértünk a nyilvántartás korszerűsítésével kapcsolatos minden változtatással, főként azért, hogy a járulékfizetés így könnyebben követhető legyen. Számunkra azonban kérdéses az, hogy az ezzel kapcsolatos nyilvántartási kötelezettségeket a törvény miért éppen így fogalmazta meg. Szerepel, hogy a régóta kifogásolt járulékfizetési helyzetről az ügyfél, a biztosított kapjon tájékoztatást. Azonban érthetetlen számunkra, ho gy ezt miért szeptember 30ra vetíti a jogalkotó, amikor minden gazdasági folyamatot általában a gazdasági szereplők félévkor vagy év végén értékelnek, és természetesen gazdálkodásukat könnyebb úgy követni, ha ezen időpontokhoz alakítja a társadalombiztosí tási nyilvántartás is az adatközlést. Ésszerűnek mutatkozik a napi kamatra történő áttérés, mivel ez régi sérelmet orvosol. Egy napi késedelem esetén havi kamatot számítottak fel. Ez a megoldás féllábasra sikeredett a törvényjavaslatban. Megítélésünk szeri nt nemcsak a járulékfizetés elmaradását kell késedelmi pótlékkal büntetni. Ez a jogviszony akkor teljes, ha a másik oldalról a biztosító késedelmes teljesítés, nyugdíj vagy táppénz késedelmes kifizetése esetén ugyanúgy fizet késedelmi pótlékot. Így ez a me goldás megítélésünk szerint nem korrekt. Erre vonatkozóan, valamint az adatközlésre vonatkozóan módosító indítványokat fogunk előterjeszteni és próbáljuk a törvényt e tekintetben javítani. Összességében támogatjuk a módosító indítványt és kiegészítjük a ja vaslatainkkal. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) :
