Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3333 felsőoktatási intézménye k elhelyezkedési mutatóit is gyűjteni, illetve ennek a nyilvánosságra hozataláról gondoskodni. Hiszen egy hallgató, amikor arról dönt, hogy melyik főiskolát vagy egyetemet választja, hova adja be a jelentkezési lapját, nemcsak azzal kell hogy tisztában leg yen, hogy milyen fizetési kötelezettség vagy vizsgakötelezettség terheli őt, hanem azzal is, hogy az ott esetleg megszerzett végzettség, diploma a munkaerőpiacon milyen sikerrel érvényesíthető. Ma ilyen információval nem rendelkeznek a hallgatók. Fogalmuk sincs, hogy egy Egerben, Szegeden, Szombathelyen vagy Veszprémben szerzett diploma a munkaerőpiacon mit jelent. Azonban ez jól mérhető, és ennek a felelőssége, ezen adatok összegyűjtésének a felelőssége a javaslat szerint a művelődési tárcát terheli. A tan díj esetében pontosan meg kell határozni azt, hogy ki fizessen tandíjat, kinek fizessen, mi történjen a bevétellel, kik élvezzenek oktatási, gazdálkodási vagy szociális alapon mentességet, kedvezményeket. A javaslat szerint más elbírálás alá esik az, aki a lapképzést, és más elbírálás alá esik az, aki más képzési formát vesz igénybe. Az állami felsőoktatási intézményekben az alapképzés tandíja a mindenkori, a költségvetési törvényben meghatározott, úgynevezett hallgatói normatívához igazodik. Valamennyien is merjük a hallgatóknak azt a széles körben megfogalmazott félelmét, hogy az idei kétezer forintos tandíj csak az első lépés - ha úgy tetszik, csak a szimbolikus gát áttörése , és ezt már a '96. évi költségvetési törvényben a kormány kisebb politikai kockáz attal emelheti akár hatezer forintra, és onnét kezdve akár a csillagos ég a határ. Ezt mutatja egyébként a nemzetközi gyakorlat is: ahol van tandíj, ott mindenütt jóval magasabb, mint a Magyarországon tervezett évi húszezer forintos tandíj. Elég, ha a fran cia példára visszautalunk - ahol évi 5060 ezer forintos , vagy a spanyol példára - ahol 50től 105 ezer forintnak megfelelő értékű az éves tandíj mértéke. A hallgatók félelme, hogyha vigyázó szemüket akár Párizsra, akár Madridra vetik, megalapozott és jo gos. Ettől egyetlenegy esetben lehet eltekinteni: hogyha valódi garanciát kapnak arra, hogy ennek az intézmények által kötelezően - tehát nem az intézményi hatáskörben, hanem egységesen - kivetendő alaptandíjnak a mértéke a hallgatói normatív támogatással összefügg, annak százalékában maximált. (5.00) A javaslat nem változtatta meg a mértéket, az ez évben 65 ezer forintos hallgatói normatíva 30 százalékában maximálja, ami az évi tízhónapos két aktív szemesztert számolva ugyanannyi, mint amennyi a kormány ja vaslata, tehát 2000 forint. Azonban arra ad garanciát, hogy ennek az emelése csak egy módon valósítható meg, ha a költségvetési törvény hasonló arányban és mértékben emeli a hallgatói normatívát, a 65 ezer forintot is. Ha ezt nem teszi meg, akkor nem tudja emelni a hallgatóktól beszedni remélt tandíjat, így tehát a hallgatók félelme a tandíj radikális és azonnali emelésétől orvosolható. A nem alapképzésben minősülő képzések tandíját intézményi hatáskörben, a képzési költségek figyelembevételével kell megáll apítani. Hangsúlyozom, a nem alapképzésről van itt szó, tehát a kiegészítő képzésekről. Az alapképzésben a főiskolai és egyetemi diplomák egymásra építése lehet ösztönözhető kedvezményes tandíjjal. Mit tekintünk alapképzésnek? Ez régi vitája a felsőoktatáspolitikának. A javaslat a tandíjbevételt kizárólag meghatározott célra, intézményi fejlesztési célokra kívánja fordítani. Valóban igaza van Kutrucz Katalinnak és mindazoknak, akik fölhívják erre a figyelmet - és ezek közé szép számmal tartoznak MSZPs kép viselőtársaink is , hogy ellentétben áll a ma érvényben lévő felsőoktatási törvény és a pótköltségvetés előttünk lévő tervezete, illetve a kormánynak a tandíjra vonatkozó nyilatkozatai, hiszen ezek úgy szólnak, hogy ez évben a tandíjat kivonják a felsőokt atási szférából, és pusztán a Bokroscsomag által remélt megtakarítandó 175 milliárd forintot gazdagítja az a 6800 millió forint, amit tandíjbevételként ez évben a hallgatóktól beszedni remél a kormány. (Zaj.) A kormány szóbeli ígérete áll ezzel szemben, hogy megváltozik a helyzet 1996. január 1jétől, és ettől már... (A képviselő megszakítja felszólalását.)
