Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3334 Köszönöm a csendet, képviselőtársaim. Ígérem, hogy legközelebb leírom, és akkor nem fog zavarni a beszélgetés, de ha csak féligjegyzetből beszél az em ber, akkor bizony a folyosóközi beszélgetés zavaró. Tehát: a pótköltségvetésben egyértelmű az a szándék, amit a kormány nyilatkozataiból is valamennyien ismerünk, hogy a kormány ez évben kivonni kívánja a felsőoktatási szférából a tandíjból remélt bevétele ket, ezt a bizonyos 6800 millió forintot. Ezzel szemben a kormánytól csak egy szóbeli ígéret áll, hogy a tandíj 1996. január 1jétől a fejlesztési célokat szolgálja. Ennek garanciáját egyetlenegy dolog jelenthetné, ha lenne a felsőoktatás fejlesztéséről s zóló törvény, amely megjelöli azokat a célokat és formákat, amely a törvény erejénél fogva a tandíj bevezetésétől remélt összegeket a felsőoktatás fejlesztésére fordítja. Ha nincs ilyen fejlesztési törvény, akkor ez a szóbeli ígéret is pusztán ígéret marad , épp olyan, mint amilyeneket korábban a kormány már tett, jelesül például január 26án, amelyik a tandíj '96os bevezetéséről szólt, vagy más egyebek, hiszen az elmúlt tíz hónapban - a legnagyobb kormánypárt választmányának döntését is ide számítva - össz esen kilenc alkalommal változtatta meg a kormány az álláspontját a tandíj bevezetésének dátumára vonatkozóan. Ezek között nemcsak 1995 és 1996, de 1998 is szerepelt. A javaslatom az egyéb díjakat, közöttük néhány, már eddig is létező díjat nevesítve ugyanc sak az úgynevezett hallgatói normatívához illesztve, ennek maximumában kívánja meghatározni. Lényeges, hogy a felvételizni szándékozó tisztában lehessen a rá váró költségekkel, hisz - mint aki a tandíjért szolgáltatást rendel meg - elvárhatja, hogy tisztáb an legyen a szolgáltatás költségeivel. A javaslat ezért elő kívánja írni, hogy a különböző díjakat, juttatásokat és a megélhetési körülményeket - például a kollégiumi elhelyezés - a felvételi tájékoztatóban közölje az intézmény, így elérhető, hogy az intéz mények érdekeltek legyenek ezen területek fejlesztésében. A javaslat a tandíjmentesség és a kedvezmények rendszerét több szabályozási fokozatban kívánja rendezni. A törvény néhány alapesetet egyrészt nevesít, másrészt a mentességek, kedvezmények további sz abályozását részben a kormányra, részben pedig meghatározott mértékig az intézményre kívánja fordítani. Mely esetekről van itt szó? Egyrészt az alanyi mentességek a tandíjfizetési kötelezettség alól. Ez alá esnek a kormányrendeletben érintett, szociálisan hátrányos helyzetűnek tekinthető hallgatók csoportja, a munkanélküli szülőkkel rendelkező hallgatók csoportja, a három gyermeknél többet nevelő családból származó hallgatók csoportja, illetve az árvák és a nyugdíjas szülőkkel rendelkező hallgatók csoportja , amelyeket már korábban kormányrendelet nevesített, hátrányos helyzetűként tandíjmentességet élveznek. Ez az alanyi mentesség első köre. A második körbe tartoznak azok a hallgatók, akik valamely tevékenység során szereznek tandíjmentességet, azaz maguk is részt vesznek a felsőoktatási intézmény működésében, demonstrátorként, a tanszék munkájában, vagy pedig doktoranduszként, kvázi oktatóként maguk is hozzájárulnak az egyetem vagy főiskola működéséhez, és az így végzett munkájuk összehasonlíthatatlanul több értéket jelent, mint a tőlük beszedni remélt tandíj forrása. A második kör, amelyik nem a kormányrendeletben, illetve nem a törvény szintjén meghatározott tandíjmentesség, hanem az intézmények szabályzatában meghatározandó; ennek a hallgatói létszám 20 sz ázalékában maximált körnek a tandíjmentességére két szempontot tartalmaz a javaslat. Egyrészt a hallgatói szabályzatban, az intézményi szabályzatban eldöntendő kérdés, hogy milyen arányban veszik figyelembe a szociális szempontokat, és milyen arányban a ha llgató tanulmányi teljesítményét. De e két szempont együttes megjelenítését már a törvény, illetve a javaslat - amennyiben törvény lesz belőle, akkor az - tartalmazza. A felsőoktatásról szóló törvény rendelkezik arról, hogy a hallgatóknak joga az oktatók v éleményezése, de ennek a jognak a gyakorlatba való átültetéséről nem tartalmaz rendelkezéseket. A tandíj bevezetésével a hallgatók megrendelői szerepe csak abban az esetben érvényesülhet, ha a törvényben egyébként biztosított jogaik intézményesülnek. Ezt ö sszekötni illő és ildomos a tandíjfizetéssel, hiszen ez a hallgatók egyik alapvető joga annak érdekében, hogy a sokak által emlegetett megrendelői szerep, illetve az intézmény részéről a szolgáltatói szerep kialakulhasson. Az
