Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3332 Azért kell erről hosszan beszélni - a fejlesztési törvény hiányáról , mert meggyőződésem, hogy a tandíj önmagában nem rendezhető, csak ennek a fejlesztésnek a részeként értelmezhető. Erre von atkozik az a módosító javaslat is, ami mellett végül is ez a hosszas érvelés szól, és ami tőlem származik. Ennek néhány pontját szeretném kiemelni. Az állami felsőoktatásban a tandíj elsődleges és legfontosabb célja, hogy az alapképzésben a hallgatók minél gyorsabban végezzék el tanulmányaikat, az egy hallgatótól beszedhető tandíj és a képzés költsége között legalább egy nagyságrendnyi különbség van. Így a tandíjbevételek nem lesznek számottevőek, míg a képzési idő meghosszabbítása jelentős többletköltségek et jelenthet. E javaslat második célja az lehet, hogy erősödjön a tudat, hogy a felsőoktatási intézmény egy szolgáltatást nyújtó intézmény, amiként a hallgató megrendelő. Mindez csak akkor érvényesülhet, hogyha bekerül a Ház elé az a fejlesztési törvény, a minek a tandíj szempontjából minimálisan elvárható követelményei az alábbiak. Az egyik, a pusztán a tandíj szempontjából elvárható követelmény, hogy a fejlesztési törvény tartalmazza azokat a konkrét lépéseket, amelyek azt szolgálják, hogy az ezredfordulói g a mai hallgatói létszám megkétszereződnék, azaz egyegy korosztályon belül a korosztály 30 százaléka bejuthat valamely felsőoktatási intézménybe. A második, hogy tartalmazza ez a fejlesztési törvény minimálisan azt a lépéssort, hogy a kormány hogyan képz eli el a kreditrendszer vagy tanegységrendszer kialakítását. A harmadik: melyek azok a kötelező, a felsőoktatási törvény által előírt kormányrendeletek, amelyeket a kormánynak ezzel egyidejűleg el kell készítenie. Maga a felsőoktatási törvény a)n) pontig tartalmazza ezeknek a rendeleteknek a felsorolását, és ezek közül a kormány - ez, de az ezt megelőző kormány sem - nem készített el egyet sem. Elég sok és elég fontos rendeletekről van itt szó, többek között az oktatók hallgatói véleményezését vagy más egy éb, szükséges és a tandíjjal összefüggő kérdéseket rendező rendeletek megalkotásáról. A javaslat lényege az, hogy három kérdéskört egységesen kezel. Egyrészt a tandíjmentesség különböző kérdéseinek a meghatározása, másrészt a felsőoktatási fejlesztési törv énynek a tandíj szempontjából fontos elemei, harmadrészt ezeknek a rendeleteknek a megalkotása. Ezt kívánja összekötni, mert az a meggyőződésünk, hogy ezeknek a szétválasztása sem jogilag, sem közgazdaságilag, sem pedig erkölcsileg nem alapozható meg. Nézz ünk néhány részletesebb pontot ezek közül. Az egyik javaslat a hallgatók tájékoztatása. A hallgatók által fizetendő díjak lényeges növelése és a hallgatói támogatások rendszerének bonyolultabbá válása bizony megköveteli, hogy a fiatalok már jelentkezésükko r fel tudják mérni, milyen támogatásra számíthatnak a felsőoktatási tanulmányaik során. Ennek a szempontnak semmiképpen sem tesz eleget a tandíj 1995. szeptemberi bevezetése, és ez volt az a szempont is, ami miatt a minisztérium több alkalommal kinyilvánít otta még a tavalyi év végén, illetve ez év elején, hogy a '95ös bevezetés elképzelhetetlen, hiszen már nyilvánosságot láttak azok a tájékoztatók, felvételi tájékoztatók, kvázi dokumentumok, amelyek alapján az ez évben felsőoktatási intézménybe jelentkező gimnazisták vagy mások képet tudnak alkotni arról, hogy egyegy általuk remélt felsőoktatási intézményben milyen kötelezettségeknek kell eleget tenni - és ezekben a tájékoztatókban nem szerepelt a tandíjfizetési kötelezettség. A nyilvánosság és az ellenőri zhetőség alapvető érték valamennyiünk szemében. Ennek semmiképpen sem tesz eleget a kormány akkor, hogyha '95 szeptemberétől foganatosítja a tandíjfizetési kötelezettséget. Ez az egyik szempont, amit a nyilvánosság előtt Csilik János, a felsőoktatásért fel elős helyettes államtitkár megnevezett lemondása okaként; tudniillik nem tud megállni azok előtt a hallgatók előtt, akiknek fél éven keresztül azt mondta, hogy csak abban az esetben lesz '95 szeptemberében a tandíj bevezetve, hogyha ennek a tájékoztatási k ötelezettségének a kormány eleget tud tenni. Azt gondolom, egy helyettes államtitkár lemondása elég figyelmeztető kell hogy legyen a nyilvánosságon és az ellenőrizhetőségen - mint két, a demokráciában alapvető értéken - túl, hogy vegye ezt figyelembe a kor mány. Erre vonatkozik az első módosító javaslat. Összefügg ezzel a javaslattal egy későbbi javaslat is. A felsőoktatási intézményeknek nemcsak ilyen tájékoztatási kötelezettségük van. Véleményem szerint a minisztérium kötelessége a
