Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3328 kellene lennie , hogy a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam, a jogállami klauzulába ütközik minden olyasmi, ami sérti a jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, hogyha összevissza törvényi rendelkezések vannak, tehát nem állapítható meg, hogy mi a hatályos jog - nevezetesen ebben az esetben, hogy a felsőoktatási intézményeké a tandíj vagy pedig a költségvetésé , mert ellentétes rendelkezések vannak; vagy abban az esetben, hogyha a törvényhozó - bocsánat, nem a törvény hozó, mert nemcsak az Országgyűléssel kapcsolatban mondta ki, hanem egyéb jogalkotó szervekkel kapcsolatban is - nem tesz eleget jogalkotási kötelezettségének, az is beleütközik az alkotmánynak ebbe a szakaszába. Ezért nagyon kérem jelen lévő képviselőtárs aimat, hogy amit most elmondtam, osszák meg a jelen nem lévő képviselőtársakkal, és nagyon kérem a kormányt: ha nem akarja, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet állapítson meg - most már nem tudom, hányadik pontjánál ennek a törvényjavaslatnak , akkor a két lehetséges, tisztességes megoldás közül az egyiket válassza, de semmiképpen ne azt a harmadikat, ami se nem tisztességes, se nem alkotmányos. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak, Fia... Fidesz. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Vártam a folytatást. Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! A tandíj - ahogy az előbb hallottuk Dobos Krisztinától - már évek óta témája, tárgya a felsőoktatásról szóló vit áknak. Nem is két éve, hanem lassan három, hiszen 1992ben fogalmazódott ez meg először, akkor tüntettek először a diákok a kormány azon szándéka ellen, hogy '93 szeptemberétől bevezessék a tandíjat. Az ezt követő tárgyalásokon fogalmazódott meg az a kompr omisszum, amelyik aztán a felsőoktatási törvényben, az 1993. évi LXXX. törvényben testet öltött, és amelyik a tandíj majdani, '94es bevezetésével egyidejűleg megjelöli azokat a kötelezettségeket is, amiket a kormány más oldalról vállal a tandíj bevezetésé ért cserébe, és amiktől a hallgatók azt remélték, nemcsak egyszerű bevételi forrásként jelenik ez majd meg a magyar felsőoktatásban, hanem egy összetett rendszer egyik elemeként. Nehéz és nem is szükséges itt egymá sra mutogatni, mert - talán a kisgazdapárt álláspontjától eltekintve - valóban valamennyi párt egyetértett abban, hogy a tandíj egy lehetséges, megfontolandó eleme a felsőoktatás modernizálásának, átalakításának. Persze pártonként nyilván mást és mást érte ttünk ez alatt. A Fidesz - akkor még a Fiatal Demokraták Szövetsége, ma Fidesz - minden alkalommal leszögezte a maga álláspontját - ahogy erre éles szemű képviselőtársam, Horn Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségétől rá is mutatott: egy önálló füzetben tet tük ezt meg. Megtettük most is. A mostaninak az a címe, hogy "Tandíj, tanulópénz nélkül". Meggyőződésünk tehát, hogy tandíjra szükség van, de az is, hogy nem szükséges és nem feltétlenül muszáj megfizetni a magyar társadalomnak vagy a magyar felsőoktatásna k azt a tanulópénzt, amit a tandíj '95 szeptemberi bevezetése jelentene mind az érintetteknek, mind szélesebb értelemben az egész társadalomnak. Amikor tandíjról beszélünk, akkor egy eszközről beszélünk. Sokan - ahogy itt elmondtuk - mást és mást értünk al atta. A különböző országok különböző gyakorlata máshogyan rendezi a tandíjat, mert más felsőoktatási rendszerbe illeszkedik be. Bár sokak által szimbolikusnak tekintett eszköz, nem önmagáért való, ezért érdemes talán egy kicsit körültekinteni, hogy a sokat emlegetett nemzetközi gyakorlatban mi a helyzet. Hiszen egyfelől azt halljuk - különösen szakszervezeti oldalról, de megfogalmaztak ilyet az MSZP képviselői is a '94 augusztus végi vitában , hogy a tandíj az európai országok gyakorlatából kiveszni látszi k, ellentétben áll sok nemzetközi okmánnyal, és az általuk vizsgált nyugateurópai országok többségében nincs tandíj. Mi a helyzet? Svédországban valóban nincs tandíj, noha a hallgatók egy része egy minimális költségtérítéssel hozzá kell hogy járuljon a ha llgatói önkormányzatok működéséhez.
