Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 17 (84. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
3318 benyújtásához, egy mérleghez, a költségvetés módosításához, meghatározott nagyságrendű v agyontárgyak hasznosításához valóban előzetesen kelljen kikérni egy könyvvizsgáló véleményét. A 20 százalékkal kapcsolatban nagyon sok szó elhangzott, nemcsak ellenzéki oldalról, hiszem Lamperth Mónika képviselőtársam és Demszky Gábor főpolgármester úr is foglalkozott ezzel, akivel néhány évvel ezelőtt még együtt lobbyzhattunk itt, a parlamentben azért, hogy az szja minél nagyobb mértékű legyen. Megkaptuk, hál'istennek. Ezt azért is mondom, hogy azok számára is jó ez, ahol az szja nem képződik ilyen mértékb en. Hiszen az önkormányzatok öntevékenysége, a munkahelyteremtés érdekében és azért, hogy ez a bevétel minél nagyobb mértékben gazdagítsa az államháztartást és az önkormányzatokat, állítom, hogy nemcsak az APEHnak kell tenni, nemcsak ölbe tett kézzel kell várni, hogy az szja növekedjen az adott településen, hanem az önkormányzatok ezért nagyon sokat tehetnek. Tehát úgy érzem, hogy több képviselő és több önkormányzati szövetség foglalkozott a 20 százalékkal: a megyei jogú városoktól a fővároson keresztül a kistelepülésekig. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ma Magyarországon, amikor 60 nappal a köztársaság költségvetésének elfogadása után, helyi jogszabályba illeszkedően az önkormányzatok szabályrendeletben megalkotják a költségvetésüket, ezt követően a pénzü gyminiszter olyan felhatalmazást kapjon, hogy likviditási zavarokra való hivatkozással csökkentse akár időlegesen, akár hosszabb távon. Én nem értek egyet Ungár Klára képviselőtársammal - kiírva az ő hozzászólását , hogy a pénzügyminiszter úr olyan felhat almazást kapjon, amivel az önkormányzatokat hozza kényszerhelyzetbe. Én egyben hiszek, hogy törvényi keretek között kell szabályozni az önkormányzatok működését. El tudom képzelni, hogy olyan törvényt hozzon a parlament, hogy meghatározza végső esetben, ho gy mit tartunk egy államháztartás szempontjából kritikus helyzetnek, vészhelyzetnek, csődhelyzetnek. Mégis inkább arra gondolok, hogy az szja tekintetében sem elvonni és centralizálni kell ezeket a bevételi forrásokat és a normatív támogatások - amelyek há rom éve nem nőttek egy jottányit sem és ma mintegy 41,4 százalékát képezik az ország önkormányzati bevételeinek - még további korlátozása beláthatatlan következményekkel járna. Az önkormányzatok bármilyen nehéz helyzetben is vannak - és az ország nehéz hel yzetéhez az államháztartás részeként alkalmazkodniuk kell , mégsem viselik el azt, hogy ne kiszámítható, ne legalább egyéves vagy neadj'isten középtávú időszakra gondolkodva, előre meghatározható módon gazdálkodjanak bevételeikkel, amelyhez az államnak ar ányosan hozzá kell járulnia. (3.40) Azt is el kell mondani, hogy ez a parlament olyan ágazati törvényeket hoz, amelyeket egy törvénytisztelő önkormányzatnak és tisztségviselőinek be kell tartania. Ma az önkormányzatok közel 80 százalékban állami feladatoka t látnak el, és ehhez nem kapják meg a szükséges feltételeket. Két évvel ezelőtt 63 százalékát jelentette az állami támogatás az oktatás területén megvalósuló normatíváknak - ma nem éri el az 50 százalékot. Miért arányos ez a mai? Miért rak a magyar parlam ent törvényi keretek között újabb és újabb terheket az önkormányzatokra? Mert nincs kire. Ha tagadjuk azt - és én tagadom , hogy egy túlméretezett és beavatkozó, atyáskodó állam dekoncentrált szervei révén próbálja teljesíteni ezeket az alkotmányban rögzí tett feladatokat is, akkor el kell hogy fogadjam, hogy az önkormányzatokra egyre nagyobb teher jut - és én önkormányzatpárti vagyok. Abban is biztos vagyok, hogy Magyarország nehezen hasonlítható össze egyszerű számsorok alapján Európa többi önkormányzatáv al, hogy a GDP bizonyos százalékában kifejezzük, az önkormányzati alrendszerre mennyi jut. A magyar önkormányzati rendszer sokkal szélesebb feladat- és hatáskörrel rendelkezik mint bármelyik; talán egykét déleurópai ország van, amelynek önkormányzata ily en széles feladat- és hatáskörrel rendelkezik. Egy egyszerű, vulgáris összehasonlítás tehát nem állja meg a helyét. Mégis tudom, hogy a Világbank és más nemzetközi pénzintézet azt mondja, hogy Magyarország a szociális területre, az oktatási területre és fő leg az önkormányzati területre túl sokat költ. Ezért például az önkormányzatok vállalták, hogy az állam
