Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 15 (82. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
2925 És itt van egy elem, amiről szere tnék egy kicsit beszélni. Nem tisztem ugyan, de talán felelhetek azokra a költői kérdésekre, hogy miért erőlteti úgymond a kormány, hogy menjen át ez a módosítás. Magam is azok közé tartozom - erről a részről sokat nem mondanék , akik azt mondják, hogy te ljességgel értelmetlen most megváltoztatni azokat az üzemi tanácsi választási szabályzatokat, amelyekről az előbb Lévai Katalintól is hallottuk, talán nem is biztos, hogy még egyszer sorra kerülnek, magyarán, hogy leszneke üzemi tanácsok egyáltalán. Akkor ki fogja használni ezeket a paragrafusokat? Erről a részről talán annyit hadd mondjak: igen, ha az üzemi tanácsok kérdését komolyan vesszük ebben a törvényben, akkor az üzemi tanácsokról, azok feladatairól, azok jogosítványairól kell szólni, é s vagy azt mondani, hogy nem kellenek, s akkor most mért vannak egyáltalán benne - azért, hogy a szakszervezetek eloszthassák a maradék vagyonkát - vagy pedig azt kell mondani, hogy ezek fontosak, mint ahogy ezt a törvény indokló része mondja is. És akkor a fontos jogosítványaikat kellene megmondani, nem pedig azt, hogy milyen sormintát kell írni a választási jegyzőkönyvre, mert szinte végrehajtási utasításszerű részleteket hoz. Magam előtt látom az Érdekegyeztető Tanács valamelyik albizottságát, ahol kicir kalmazzák ezeket a pontokat, tulajdonképpen pótcselekvés formájában, mert nem a munka világának valódi problémáiról tárgyaltak. S ezekből egy kis ízelítő van a többi paragrafusban. Itt térek vissza az előbbi gondolatmenetemre: mifajta változásokra van szük ség egy országban, egy Európai Közösség felé törekvő országban - konkrétan itt Magyarországon - a munka világában? (18.30) Két kihívással kell szembenézni, tisztelt képviselőtársaim. A szociális biztonság, a munka világában valamiképpen egy stabilitás képe , a szolidaritás különféle szintjeinek megvalósítása az egyik oldal és egy ország iparának, vállalkozásainak a versenyképessége a másik oldal. Nem hiszem, hogy egy felelős politikai tényező érzelmi alapon állhat az egyikhez és a másikhoz. Nyilvánvaló, hogy a munkavállalót védeni kell, nyilvánvaló, hogy ezer ponton jogokat kell adni számára - adott esetben egy munkaadói önkény gátlásaképpen , de egy munkaadót sem lehet felelőtlenül megnyomorítani, különféle szabályok túlzott gyűrűjébe zárni, mert akkor ez a z ország soha nem fog tudni olyan termékeket produkálni, amelyek versenyképesen helytállnak a külpiacokon. Ebben a kettősségben vajúdtak a hegyek - és úgy érzem, hogy egér született. Úgy érzem, hogy nem oldódtak meg a problémák. Nézzük meg ezen általános s zempontok után ha nem is az egész törvényjavaslatot, de néhány elemét! Az szerepel a törvény indoklásában, hogy hatékonyabb munkavállalói érdekképviseleteket akar a törvény elősegíteni. A szakszervezet - az 1. és 4. §ok tájáról beszélek - minden munkaváll alót tájékoztathat a különféle, őket érintő ügyekről. Az eddigi szabályok csak a tagok tájékoztatására adtak lehetőséget, ez az intézkedés tehát egy szakszervezetijogosítványbővítés, és a munkahelyen bent lévő szakszervezetek számára egyfajta expanziós le hetőséget biztosít - nem mással, mint a meggyőzés erejével, de megszólíthatja az ott lévő összes munkatársat. Van azonban egy szűkítés is, mert azt mondja, hogy a szakszervezeti képviselő akkor is beléphet a munkahelyre, ha ott szervezete nincs, de tagja v an. Ebből számomra az következik, hogyha tagja nincs, akkor nem léphet be, magyarán: ha egy üzemnél a szakszervezet nincs kiépítve, akkor már nem is lesz kiépítve, ha csak a lakóhelyén meg nem találja azt a munkavállalót és ott be nem lépteti. Tehát most e gy kettősség indul meg a lakóhely szerinti szerveződés és a munkahely szerinti szerveződés között. Ha a szakszervezeteink tovább folytatják a pártosodást - hogy így mondjam , a nagy szerződések kötését az A párt és a B szakszervezet vagy mondjuk így, hogy A párt és A szakszervezet között, valamint B párt és B szakszervezet között, akkor itt egyszer majd valakinek a párttörvényt is végig kell gondolni: független szervezete a szakszervezet vagy egy párthoz szorosan kötődik? Ha szorosan kötődik, akkor semmi helye a munkahelyeken a párttörvény szerint, ha semmi helye a munkahelyeken, akkor nem is szakszervezet.
