Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 10 (81. szám) - A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992 évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megnyitása és elnapolása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Salamon László): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2886 szerveződő Mária Valéria munkacsoport terveit, amelyek egy majdani Dunaeurorégió létrehozására irányulnak, aktívan részt veszünk a Kárpátokeurorégióban. Tehát ebből is láthatják tisztelt képviselőtársaim és Hegyi Gyula képviselő úr is, hogy az Európa Tanács szándékai, szellemisége és a magyar kormány törekvései tökéletesen egybevágnak. Szeretném felhasználni ezt az alkalmat, hogy kérjem képviselőtársaim támogatását ebben a munkában. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr . Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga Mihály képviselő úr, a Fidesz frakciójából. Megadom a szót. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A parlament törvényhoz ási menetrendje ritkán ad arra lehetőséget, hogy a Ház megemlékezzék évfordulókról, napokról, amelyek döntő hatással voltak a magyar történelem alakulására. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy most napirend után, nem akadályozva a törvényhozási menetren det, egy olyan évfordulóra emlékeztessek, amely századokra befolyásolta egy kisebb régió, szűkebb pátriám életét. Ebben az évben ünnepeljük ugyanis a jászkunok megváltásának, idegen szóval redemptiójának 250. évfordulóját. Hétvégén került sor a kiskunsági megemlékezésekre, nyáron rendezik a jászok világtalálkozóját, végül október elején a Nagykunság eseményei zárják az évfordulós ünnepségeket: kulturális események, tanácskozások, kun emlékhely avatásával. Erről az évfordulóról szeretnék néhány szóban megeml ékezni. Tisztelt Ház! A magyar történelem szomorú és zivataros időszaka volt a török kiűzése utáni korszak. A XVII.XVIII. század fordulója függetlenségünk újbóli elvesztésével járt, amelyet pusztulás, elnéptelenedés kísért. Ez a folyamat volt jellemző a N agy- és Kiskunságra, valamint a Jászságra is, összefoglaló nevükön hármas kerületre. A török kiűzése után a hármas kerület lakosait, vagyonát összeírták abból a célból, hogy e területet eladják annak, aki megveszi. Emögött az a politikai koncepció állt, me ly szerint a nagyobbrészt elnéptelenedett területekre a Habsburgházhoz hű, lehetőleg idegen nemzetiségű népelemeket akartak telepíteni, hogy a rebellis magyarság területi egységét is megtörjék. A hármas kerület területén élők korábban mentesültek a jobbág yság terhei alól, és még a török időkben is biztosított volt számukra a szabad vallásgyakorlás. Az összeírás alapján a Jászkunságot eladásra hirdette meg a bécsi udvar. A nyugati, elsősorban német tartományokban röplapokon hívták fel az érdeklődők figyelmé t, hogy hol és milyen terület szerezhető meg Magyarországon, és azt is feltüntették, hogy milyen összegért lehet hozzájutni. Az udvari kamara különösen kedvezett azoknak az intézményeknek és rendeknek, amelyek az ellenreformáció szolgálatában kimagasló érd emeket szereztek, valamint figyelembe vették azt is, ha a leendő tulajdonos Magyarországon már kisebbnagyobb területeket birtokolt. Ilyen érdemek alapján kapta meg a Jászkunságot a német lovagrend. Létrejött az adásvételi szerződés, amelyik a hármas kerül etet megfosztotta korábbi kiváltságaitól, s az itt élőket jobbágysorba taszította. Gondos előkészületek után 1702 nyarán megtörtént a földesúr ünnepélyes beiktatása. Ezzel kezdetét vette az a félévszázados küzdelem a szabadság visszaszerzésére, amely közel 50 éven át tartott. Ez több síkon folyt. Egyrészt politikailag a régi kiváltságok visszaszerzését szorgalmazták, másrészt gazdaságilag igyekezett a lakosság minél jobban megerősödni. A lovagrend csak a szatmári béke után kezdhette meg jogainak gyakorlását . A földesúr arra törekedett, hogy különböző formájú bérleti viszonyokat honosítson meg, jövedelmét ezáltal reménylette. Az itt élő parasztság az ősi szokásjog és a kiváltságok szellemében a közösségi birtoklásjogot, valamint földhasználatot a megszokott m ódon értelmezte. Annak ellenére, hogy jogilag jobbágyok lettek, itt nem alakult ki jobbágytelek. Életmódjuk alig változott, gazdálkodásukat maguk szervezték. Ennek a viszonylagos belső önállóságnak az eredményeként növekedett az önigazgatásuk jelentősége, a mezővárosi autonómia, vagy ahogy jobb híján nevezni szokták, egyfajta paraszti
