Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 10 (81. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
2869 Engedjék meg, hogy ugyana kkor elmondjam: a kompromisszumok esetében beszélhetünk jó kompromisszumokról és beszélhetünk rossz kompromisszumokról. Tekintettel arra, hogy a három nagy hivatkozott területen - mind a kultúrában, mind az egészségügyben, mind a szociálpolitikában - több párt gazdaságpolitikai elképzeléseiben és választási programjában is tetten érhető módon egyszerre jelenik meg a hiány és a pazarlás. Én ezzel kapcsolatban azt tekintem jó kompromisszumnak, ami mérsékli a pazarlást anélkül, hogy a hiányt növelné. Sőt abban az esetben, ha egy rendelkezésre álló keretösszeget, amely mindig adott, optimálisan használunk fel, akkor éppen a pazarlás csökkentése vezethet egyúttal a területen tapasztalható hiány csökkenéséhez is. Vannak természetesen nemcsak jó , hanem rossz kompromisszumok is. A rossz kompromisszumok az én megítélésem szerint pedig azok a döntések, amelyek védik a pozíciókat általános kulturális, egészségügyi, szociálpolitikai érdekekre hivatkozva, és ezen keresztül tulajdonképpen elősegítik azt a szerkezetet, amely az elmúlt évtizedekben elavult, és a hiány és pazarlás forrásává vált maga is. Ennyiben tehát későinek tekintem a benyújtott költségvetést, ugyanis ezeket a stabilizációs intézkedéseket korábban kellett volna meghozni. Ugyanakkor szer etnék ezzel kapcsolatban egy illúziót eloszlatni: ezek az intézkedések valószínűleg nem lettek volna kevésbé radikálisak egy korábbi időpontban, hiszen az előbb említett okok miatt erre lehetőség nem volt. De talán azt a koraszülöttségjelleget, amit az el őbb említettem, csökkenthették volna, tudniillik az az első negyedévi hiány, ami ilyen mértékben és ilyen időbeli korlátok mellett ezt az intézkedéscsomagot kikényszerítette, egy olyan törvénycsomagot eredményezett, tisztelt képviselőtársaim, amely bizony ellentmondásokat is rejt magában. (12.00) Ezekre külön nem hívnám fel a figyelmet, több ellenzéki és kormánypárti képviselő is felhívta ezekkel kapcsolatban a figyelmet, ezeket a hozzászólásokat én a magam nevében is köszönöm. Abban az értelemben is korain ak nevezhetjük, talán koraszülöttnek nevezhetjük ezt a törvénycsomagot, hogy hozzálát ugyan elavult rendszerek lebontásához, de az idő hiánya miatt temészetesen nem lehetett szó egy konzisztens új rendszer létrehozásáról, ez még a jövő feladata. Ezek után engedjék meg, hogy néhány szót mondjak azokról a dilemmákról, amik bennem közgazdászban és szocialista képviselőben is feszülnek a törvénycsomag és a pótköltségvetés kapcsán. Több ellenzéki képviselőtársam idézett a szocialista párt választási programjából , én ezt Pokorni Zoltán képviselőtársamhoz hasonlóan szintén köszönöm, és ezek az idézetek pontosak voltak. Elsősorban a szociálpolitikai fejezetekből történtek ezek az idézetek. Ugyanakkor a szocialista párt választási elképzelései igen komoly gazdaságpol itikai elképzeléseket is tartalmaztak. A mostani dilemmának nem az a fő oka az én megítélésem szerint, hogy a szociálpolitikai elképzeléseinket elavultnak tekintjük, inkább arról van szó, hogy két koncepció: az egyik a gazdaság rendbetételének koncepciója és igénye, és egy másik koncepció és igény, a szociálpolitikai koncepció és igény került egymással feloldhatatlan ellentmondásba. Egy ilyen helyzetben nem tehetünk mást, nincs más hátra, mint előre, ez az egyetlen menekülési útvonal. Ugyanis minden halogat ás, minden elhalasztott döntés ebben a helyzetben azzal a következménnyel járhat, hogy az egész gazdaság, a fizetési mérleg, s ezen belül a szociálpolitikai rendszer olyan drámai módon omlik össze, amely a problémát már végképp kezelhetetlenné teszi. Ezért én úgy ítélem meg, hogy rövid távon nincs más út, mint előtérbe kell helyezni a gazdaság rendbetételét, de ezt viszont jó kompromisszumokkal kell megtenni, s amennyiben ezen a stabilizációs szakaszon túljutunk, lehet szó elveink, szociálpolitikai elveink gyakorlati érvényesítéséről is. Engedjék meg végezetül, hogy a szakma felelősségét említsem, és a szakma segítségét is kérjem. Említettem ezeket a kompromisszumokat. Hiszen ha csak az egészségügyben nézzük meg, akkor világos, hogyha kevés a pénz, akkor egy nagyon átgondolt standardnek kell léteznie, mely választ ad
