Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 10 (81. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KÁDÁR BÉLA (MDF):
2870 arra a kérdésre, hogy adott társadalombiztosítási bevételek, szociálpolitikai bevételek mellett melyik az az egészségügyi ellátásminimum, mely valamennyi állampolgárát megilleti az országnak, és ezen felül melyek azok az egészségügyi szolgáltatások, amelyeket lehet biztosítási, illetve piaci alapokra helyezni. Még egyszer mondanám, a szakma felelőssége ezekben a kérdésekben óriási, és ahogy az elején megköszöntem több ellenzéki és kormánypárti kép viselőtársamnak hozzászólásában a megalapozott szakmai észrevételeket, hadd kérjem mindnyájuk közreműködését a jó kompromisszumokhoz. A jó kompromisszumokhoz, amelyek csökkentik a pazarlást, csökkentik a hiányt, s ezen belül adott rendszer mellett egy opti mális megoldást szülhetnek. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár az órám újra indult, ahogy látom, türelmükkel nem kívánok visszaélni. Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Kádár Béla képviselő úrnak , a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. Őt Rott Nándor képviselő úr fogja követni. DR. KÁDÁR BÉLA (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt csonka Országgyűlés! Keserű hangon szólok most, részben azért, mert egy ilyen fontos témánál, amelyben az ország pénzéről, a lakoss ág pénzéről, mindannyiunk pénzéről van szó, az érdeklődés ilyen csekély. És keserű és szomorú hangon szólok, mert pótköltségvetéshez kell hozzászólnom, amely nem örömünnep sem a lakosságnak, sem a politikai erőknek, sem a gazdaságnak. Új pénzügyi kormányza tunk többlépcsős felvonulást ígért a magyar gazdaság régi és új problémái ellen. Az első lépcső meghirdetésekor, a 25 pontos filozófiai irányelvek esetében sokan bizakodást tápláltunk arról, hogy végül, sokhavi tétlenkedés, cunctatorkodás után megindul a f elvonulás, a gyógykezelés a magyar gazdaság bajainak kiküszöbölésére. Sajnos, a második lépcső, a stabilizációs csomag, és a harmadik lépcső, a pótköltségvetés, ezeket a reményeket szertefoszlatta. Most már csak aggályaink vannak, hogy a pénzügyi kormányza t milyen stratégiai tankönyvekből tanul, netántán a Bruszilovféle gőzhengerre emlékezik, amely idestova 80 évvel ezelőtt 24 lépcsőben találta célszerűnek az elérendő stratégiai célok megvalósítását. Nos, tisztelt csonka Országgyűlés, én most nem kívánok, talán várakozásoktól eltérően, olyan témákba belemenni, hogy az ellenzék miként látja a jelenlegi gondok orvoslásának módját, hiszen oly sok idő után azért nagyjából látható, hogy összecsiszolódik az ellenzék véleménye arról, hogy jelenlegi gondjaink megol dása alapvetően más megközelítést igényel, a termelőképességjavítását, a versenyképességjavítását, gazdasági növekedés serkentését, a szellemi tőkeképzést, tőkefelhalmozást, műszaki fejlődés ösztönzését tehát kínálatösztönzéssel, serkentéssel, gyarapítás sal, nem pedig keresletkorlátozással látja elérhetőnek az ország jelenlegi súlyos gondjainak megoldását. Itt alapvető szemléleti különbség húzódik, amelynek kiküszöbölésére természetesen ilyen viták nem adnak alkalmat. Én tehát abból indulok ki, talán filo zófikus szemléletből, hogy ez a pótköltségvetés önmagában, in sich selbst, hogyan minősíthető. Nézzük, hogy helyeseke a pótköltségvetésben megfogalmazott célok, és rendelkezésre állnake az azok megvalósításához szükséges eszközök? Ennek alapján tudunk cs ak minősíteni. Nos, amikor a kormányzat gazdaságpolitikájában megfogalmazza a költségvetési és a fizetési mérleg, egyensúlyhiány csökkentését, amikor a kormányzat bejelenti, hogy az ország közvetett versenyképességének javítása érdekében korszerűsíti az á llamháztartást, pénzügyi rendszert, olcsóbb kormányzatot igér, amikor vállalkozik arra, hogy megteremti a tartós növekedés feltételeit, akkor ezek mind olyan célok, amelyekkel némi felkészültséggel és felelősségérzettel rendelkező közgazdász egyetérthet. D e most jön a folytatás, hogy vajon az, amit itt olvashatunk a pótköltségvetési füzetben, a célmegjelölés mellett helyesen állítjae rendszerbe, harcrendbe ezeket a célokat, megfelelő arányokat alakíte ki, és megfelelő eszközöket jelöl meg, itt keletkeznek bizony az
