Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 10 (81. szám) - A Központi Ifjúsági Alapról szóló 1993. évi XXV. törvény hatályon kívül helyezéséről, a Gyermek- és Ifjúsági Alapról, valamint a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - RÓZSA EDIT (SZDSZ):
2844 velük, illetve részvételükkel kapcsolatos. Ezért gondolom, hogy maga a törvényjavaslat, amelyet képviselőtársaim benyújtanak, nagyon fontos, és fontos, hogy végrevalahára a parlament tárgyal ja. Ezért úgy gondolom, érdemes kiemelt figyelmet szentelni a javaslatnak és vizsgálni azt is, hogy ténylegesen ade választ a megoldandó problémákra, és a vita után megszavazott törvénnyel valóban azt érjüke el, amit szeretnénk, mert igazából ez a kulcsk érdés és bennünket leginkább ez érdekel, mint a gyerekek és a fiatalok sorsáért aggódó felelős képviselőket. Meg kell mondanom önöknek, hogy a javaslat alapos áttanulmányozása során az alábbi kérdésekre kerestem a választ. Vajon most, per pillanat tényleg szükségessé válte az Országgyűlés azonnali beavatkozása, vagy vajon szakmai és politikai szempontból a szabályozás szándéka szerint tényleg olyan jelentős nézet- és véleménykülönbség alakulte ki a kormányzat és a kormánypárti képviselők között, hogy korm ánypárti képviselők ehhez az eszközhöz, azaz az önálló képviselői törvényjavaslat megtételének eszközéhez nyúljanak? Mikor járhatunk jobban? Ha hagyjuk a kormányt, hogy tegye és tehesse a dolgát, vagyis a lehető legkörültekintőbben, szakmai és törvényesség i szempontokat mérlegelve, alkotmányos felelősségének megfelelve készítse elő, illetve hozza meg a vonatkozó döntéseket? Vagy akkor járunke jobban, ha ezt félretéve, az Országgyűlés törvényalkotó erejét latba vetve, úgymond, mielőbb döntünk arra a félreér tésre alapozva, ahogyan egyébként a javaslattevők egyike mondta, hogy végre megfelelő, törvényes keretek közé helyezzük a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítány működését? Nos, ezekre a kérdésekre magam az alábbi válaszokat találtam, és ezeket szeretném mo st megosztani önökkel, kérve, hogy emögött féltő aggodalmat érezzenek, mert a gyermekekért, fiatalokért aggódó, az ügyek fontosságáért felelősséget érző képviselőként mondom. Nos, mint látható, a képviselőtársaink javaslata két eltérő tárgyat kíván egysége s törvényben szabályozni. A Központi Ifjúsági Alap törvényi újraszabályozása igen időszerű, és a javaslattal kapcsolatban különösebb kifogást nem lehet, nem is szükséges emelni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az államháztartási törvény előírja, azaz az Or szággyűlés kötelességévé tette, hogy az elkülönített állami pénzalapokról törvényt kell hozni. Magam egyébként már a 1993as törvény vitájában az itt szereplő képviselőtársaim által benyújtott javaslatot javasoltam, vagyis hogy az alap forrásait a szerencs ejátékbevételekkel, mint forrásautomatizmussal növeljük, és igencsak üdvözölni tudom azt is, hogy ezzel az Országos Játékalapba megszűnne az ifjúsági támogatás, korábban is sok problémát jelentett ugyanis a keresztfinanszírozás. Az ilyen forrásbővítés és az elosztás racionalizálása előfeltétele annak, hogy áttekinthetőbb legyen a finanszírozás, s hogy egységesebb szakmai szempontok szerint történhessen. (10.10) Ennek az is fontos garanciája, hogy itt egy olyan döntéshozatalra születik javaslat, amelyben az európai példákat követve lehetővé válik, hogy az információkkal, tapasztalatokkal és felelősséggel rendelkező kormánytisztviselők mellett az érintettek, az ifjúsági és civil szervezetek képviselői is részt vehessenek és közösen határozhassák meg a támogat andó célokat. Demokráciára orientáló folyamatot indíthat el ez a mechanizmus, és ez mindenkinek csak javára válhat, a fiatalok egy új modellt tanulhatnak meg. Csak emlékeztetném önöket, hogy 1993ban az SZDSZ nem szavazta meg a Központi Ifjúsági Alapról sz óló törvényt, éppen azért, mert a forrásautomatizmus mellett hiányolta az ifjúsági szervezetek, a fiatalok képviselete döntésben való részvételének a lehetőségét. Tehát mi nem fogjuk megsiratni az 1993as KIAtörvényt, ha hatályon kívül helyezésére kerül s or. Egy aprónak látszó észrevételt szeretnék azonban tenni előterjesztő képviselőtársaimnak, és ez az, hogy a már hivatkozott államháztartási törvény elkülönített állami pénzalapot kizárólag miniszter felelősségébe rendel, s úgy vélem, hogy e törvény miatt nem lenne célszerű az államháztartási törvényt módosítani, még kevésbé annak szellemével ellentétes javaslatot fenntartani. A Hornkormány a kormány ifjúságpolitikai feladatainak irányításával ugyanis a művelődési és
