Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - FEKETE GYÖRGY (MDF):
2817 Az olvasás eredménye az a megállapítás lett, hogy ha van területe a baloldali kormányzásnak, ahol kapkodásra, tétova útkeresésekre, látványos baklövésekre és az érdekegyeztetések előtti futva menekülésre jellemző a helyzet, ahol semmi sem történik, akkor ez a kultúra területe. Ez a ténykedés négy szempontból lehet észrevételezhető. Először gazdasági, aztán szerkezeti, aztán szakmai szempontokbó l - tehát kulturális szempontokból - és a politikai következményeket tekintve. Mindezeket azért kell megbeszélni egy kicsit, hogy a labilizációs csomag képtelensége minél nyilvánvalóbbá váljék a kulturális aspektus oldaláról is. Újfajta gazdasági megközelí tésekről a parlament és az érdekegyeztetési mechanizmus résztvevői mind a mai napig nem tudnak. Nincs a közelgő államháztartási reformmal kapcsolatban vitára előkészített kulturális elképzelés. Tudjuk, hogy az államháztartás reformja természete szerint fog ja kikezdeni a költségvetési intézményeket. Márpedig a kultúra szinte teljes intézményrendszere, intézményvilága ilyen. Már régen meg kellett volna történnie a szükséges és lehetséges források feltérképezésének. A kormányprogram például a privatizációs pén zekből való részesedést tűzi ki célul a kultúrában. Ebben sincs előrelépés, hiszen maga az egész privatizáció mélyrepülésben van, s ez megadja a kegyelemdöfést ennek az elképzelésnek is. A pótköltségvetés elvont milliárdjai ugyancsak a késlekedés, az amatő rség, a kalandorság politikájának tragikus áraként tekinthetőek, megkezdődött a létezés küszöbhatára alá való merülés a kultúrába anélkül, hogy az erre hivatottak, az elszenvedők számára bármit is mondani tudnának a jövővel kapcsolatban. A pénzügyi terror sohasem látott méretekben telepedett rá a Szalay utcára. Bokros Lajos remek partnerre talált minisztertársában, dr. Fodor Gáborban, aki, mint tudjuk, a tandíj dolgában is a mániákus határig doktriner. Szerkezeti szempontból vizsgálva a dolgot, a magyar kul túra szerkezete, intézményrendszere arányos, működőképes, szakemberekkel jól ellátott. A történelmi idő azonban természetesen állandó gondozását kívánja meg, finom hozzáigazításokat igényel egy teljesen megváltozott társadalmi és politikai közeghez. Ez sem kezdődött még el. Szakminisztere a másság, saját mássága teoretikus problémáinak megoldásával van elfoglalva még a legnagyobb nyilvánosság előtt is, és nem az intézményrendszer állandó megújításával, sallangjainak leválasztásával, új tennivalóinak megfoga lmazásával. Vagyis nincs kulturális törvénykezés, ami az új helyzetnek megfelelően a könyvtár, a levéltár, a múzeum, a műemlékek, a közművelődés, a színház, a média ügyeit rendszerbe foglalná és újra elhelyezné az ország életébe és a kulturális lét struktú rájába. Az ezzel kapcsolatos miniszteri infantilizmusból ma kemény leckét kaphattunk a kérdések órájában. Létrejön tehát egy új banki, jogi, közgazdasági, vagyoni, ipari struktúra, és szinte törvényen kívüli kiszolgáltatott állapotban maradnak a kulturáli s intézmények, államiak és önkormányzatiak egyaránt. E tekintetben egészen súlyos a kötelességmulasztás. Szakmai szempontból: Az előbbi két rövid vizsgálat nem is mutathat más eredményt, mint a kultúra és a művészet területeinek fogyó presztízsét, csökkenő javait és a pénznek, s nem a teljesítménynek a piedesztálra emelését. A kultúra lényegéről és fontosságáról már könyvtárnyit írtak, a Bokroscsomag viszont igazán nem kulturális jelenség. S ebben nem az a baj, hogy a miniszteri frazeológia nem kultúra ter mészetű, hanem annak a negatív nézőpontja. A kultúra ugyanis a múltnak, a jelennek és a jövőnek évezredeken át épülő értékpiramisa, aminek nem lehet kikapkodni az alapköveit. A kultúra vizeinek elapasztása nagyobb bűn, mint a folyók folyásirányának megford ítása. A kultúra elleni támadás olyan abszurdum, mintha a szülni vágyó anyába visszatuszkolnák az éppen megszülető gyerekét. Az értelmiség láthatóan le is bénult. A charta néma, nem a családi pótlékért, a gyesért és a gyedért gyülekezik újra, hanem Róbert bácsi konyhájának ismétlésére áhítozik. A sajtó szerepzavara
