Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság többségének előadója: - ELNÖK (dr. Salamon László): - MÁDI LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségének előadója:
2702 Az egyik ilyen kifogás - amit Filló Pál fél szóval már említett , hogy átfogó törvénymódosítás lenne indokolt a foglalkoztatási törvény esetében. Ezt az átfogó törvénymódosítást a minisztérium az idén tavaszra ígérte, de amit most benyújtottak, az nem ez. Ez számos pontjában korrigáló, közepes terjedelmű kiegészítése, m ódosítása a foglalkoztatási törvénynek, de nem az az átfogó módosítás, melynek keretében a foglalkoztatási törvény képes lenne alkalmazkodni ahhoz az új helyzethez, amely a munkanélküliség esetében fennáll. Ahhoz az új helyzethez, hogy nem egy expanzív mun kanélküliséget jellemző időszak van, hanem a munkanélküliség szempontjából stagnáló helyzet, amelynek során alapvetően új típusú jellegzetességek és új típusú szolgáltatások lennének szükségesek a munkaügyi szervezetek részéről. Ennek keretében már nem a b eáramló nagy tömeg regisztrálása és a regisztrált munkanélküliek kezelése lenne szükséges, hanem a munkanélküliellátórendszerből kiesők és a munkaügyi szolgáltatások irányába lépő munkaügyi szervezetek felkészítése lenne az irányadó megítélésünk és a mini sztérium véleménye szerint is. Ezt az új helyzetet ez a törvényjavaslat nem kezeli, néhány olyan technikai módosítást eszközöl, amelyek nagy részével az ellenzéki pártok is egyetértenek ugyan, de ezzel a módosítási javaslattal valójában kitoljuk az átfogó módosítás határidejét, szerencsés esetben őszre, szerencsétlenebb esetben esetleg jövőre. Ezt mi nem tudjuk elfogadni, mert azt gondoljuk, a helyzet megérett arra, hogy a törvényen átfogó módosítást eszközöljünk. Annál is inkább rossz érzésünk van az ilyen farigcsálások, törvénymódosítások kapcsán, mert ez a tizennegyedik módosítása egy 1991ben hozott törvénynek. Tehát négy éve született a törvény, s ez alatt az időszak alatt tizennégy módosítást ért meg, ami - azt gondoljuk - mindenképp szerencsétlen és s emmiképp sem szolgálja a jogszabályi stabilitást, a kiszámíthatóságot és a jogállamiságot. Minden évben, minden egyes kisebb alkalommal törvénymódosításba fogunk, még akkor is, amikor már világos lenne, hogy milyen új koncepció mentén, milyen újfajta kihív ásra kellene átfogó módosításra törekedni. Ez volt az első kifogás. A másik kifogás az a sajnos manapság egyre gyakrabban előforduló jelenség - ami egy baloldali kormányzat esetén különösen furcsa és érthetetlen , hogy nincs ÉTmegállapodás a beterjesztet t törvénymódosítás mögött. Számos esetben tapasztaljuk azt az utóbbi időben, hogy a baloldali kormány még indokolt esetekben és a szükséges kompromisszumkötés reális reményében sem törekszik az ÉTmegállapodásra, és olyan törvénymódosításokat terjeszt be, amelyek nem bírják a munkaadói vagy a munkavállalói, néhány esetben pedig mindkét oldal támogatását, jóváhagyását. Ilyen eset fordult elő a munka törvénykönyvénél is, ahol sajnálatos módon azóta sem történt meg az ÉTmegállapodás, pedig a múlt héten pont e miatt halasztottuk el az általános vitáját, s ez a helyzet most a foglalkoztatási törvénynél is. Meggyőződésünk szerint mindkét esetben lehetett volna ÉTmegállapodást létrehozni, amennyiben a kormány rugalmasabb, kompromisszumkészebb, és nincs egy olyan s zerencsétlen, sikertelen társadalmigazdasági megállapodás a háttérben, ami miatt kapcsán a szereplők jelentős mértékben elbizonytalanodtak, és az egész érdekegyeztetés mechanizmusa rendkívüli károkat szenvedett. Itt már nemcsak a foglalkoztatási, hanem az átfogó társadalmi érdekegyeztetés került veszélybe. S ez olyan pont, amely kapcsán bizottságunk, s annak ellenzéki része, azt hiszem, nem tekinthet el ezen válságjelenség fölött; ennek a fontosságát az általános vitára való alkalmasság tekintetében is kri tikailag ki kell mondani. A harmadik nagyon lényeges álláspont, ami részben már tartalmi elemre vonatkozik, az, hogy a beterjesztett törvénymódosítás egyértelműen a centralizálás irányába tereli az eseményeket. Az Érdekegyeztető Tanácsnak van egy bizottság a, amelyik a foglalkoztatáspolitika átfogó ügyeivel foglalkozik, ez pedig a munkaerőpiaci bizottság. A munkaerőpiaci bizottságnak eddig igen komoly jogosítványai voltak a Foglalkoztatási Alap elosztása tekintetében. Ezeket a jogosítványokat kívánja a kormá nybeterjesztés rendkívüli mértékben korlátozni, centralizálni, a kormány hatáskörébe utalni. Ez az a centralizálás, ami miatt az Érdekegyeztető Tanácsban nem jött létre a megállapodás, és ez az
