Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2693 kifizesse. Egész egyszerűen emlékszünk arra a szocialista vezérszónokra, aki saját maga beszédétől meghatottan követelt még nagyobb szociális kiadásokat az egyébként törvényben előirányzottnál, és került ez a költségvetésnek szintén több mint húsz milliárdjába. Azt hiszem, ezek az akciók nem magyarázhatók mással, mint egyszerűe n azzal, hogy úgy látszik, ha választások előtt áll a Hornkormány, akkor nem számít a gazdaság rossz helyzete, nem számít a nemzet nehéz helyzete, és nem számít a felelősségvállalás, gátlástalanul szavazatokat kell vásárolni, kerül amibe kerül. És igenis kimutatható és bebizonyítható, hogy a Hornkormány a Bokroscsomag előtt 50 milliárd forintnyi összeget költött el kifejezetten ilyen célzattal. Nem magyarázható mással ezeknek az összegeknek a vállalása. Ha valaki mással próbálja ezt magyarázni, akkor azt kell állítani a kormányról, hogy hozzá nem értő emberek ülnek benne, nem tudták, hogy az ország milyen állapotban van. Vagy nem voltak tisztában azzal, hogy esetleg később, amennyiben a szociális rendszert mégis át kell építeni, akkor kívánatos lenne egye nsúlyt teremteni a különböző ellátórendszereken belül, és nemcsak, mondjuk, a kisgyerekesek és a fiatal házasok életét segítő szociális intézkedéseket visszavágni, hanem igenis minden réteg terheit egyenlően kell valamilyen módon elosztani. Azt hiszem, hog y ezt pontosan tudták a szocialista képviselők, illetőleg a kormány, az ember feltételez is róluk ennyi hozzáértést. E pénzek kiadása kifejezetten politikai szempontú. Éppen ezért akkor, amikor bármilyen meghatottsággal ideáll elénk, az ellenzék vagy a vál asztópolgárok elé ennek a kormánynak, a Hornkormánynak valamelyik minisztere és elmondja, hogy mi a helyzet, és megértést, türelmet kér, újabb terhek vállalását, az ember azt mondja: és mi történt három hónapja? Ugyanezek a miniszter urak nem látták ezt a helyzetet? Vagy azt gondolják, hogy a lakosság, a polgárok és az ellenzék megértéssel veszik tudomásul, hogy amikor önkormányzati választások vannak, akkor szavazatokat kell venni, kerül amibe kerül, 50 milliárd nem számít, utána összeomlik a költségvetés két hónap alatt, ami rekord a Magyar Köztársaság történetében, ez nem számít, hanem most februárban megértéssel kell fogadni azt, hogy a szociálpolitika vagy a gazdaságpolitika, az ország nehéz helyzete azt kívánja, hogy megszorító intézkedéseket - hogy i s mondjam - a nemzet érdekében a lakosság, az ellenzék fogadjon el. Úgy gondolom, hogy ez a magatartás oly mértékben hiteltelenné teszi ezt a gazdaságpolitikát, hogy ha még az egyes elemeivel egyébként lehetne egyetérteni és vitatkozni vele, akkor is azt k ell mondanom - és őszintén mondom, ez engem szomorúsággal tölt el , hogy sajnos a Bokroscsomagot megelőző időszakban ez a kormány felélt akkora politikai tőkét, ami most nem teszi hitelessé ezt a magatartást. Ilyen értelemben pedig teljesen meg tudom ért eni azt a polgárt, aki azt mondja, hogy akkor, amikor a szavazatomra van szükség, akkor jön pénz, akkor különböző rétegeket meg lehet vásárolni, és lehet beszédeket tartani azzal kapcsolatban, hogy ilyen meg olyan emelések szükségesek a különböző szociális ellátó rendszerekben, amikor pedig nincs rám szükség, kiveszik ugyanezt a pénzt a zsebemből. Ezt én elutasítom, és azt hiszem, hogy a magyar polgárok többsége ezzel így van. Éppen ezért azt hiszem, hogy ez a program a gazdaságpolitika politikai értelmébe n egyszerűen nem tud hiteles lenni, és ez óriási probléma, úgy ítélem meg. Nem önmagában azért, mert most akkor a szocialista liberális koalíció megnyerte az önkormányzati választásokat, a választópolgárok valószínűleg abban az időpontban helyesen döntötte k, mert így döntöttek, ezt minden politikusnak el kell fogadni. Azonban azt hiszem, nagyon nagy baj, hogy a kormányzatnak nincs ma már - és azt hiszem, ezt nyugodtan lehet állítani , akkora politikai tőkéje, hogy egy - az ország érdekében egyébként nagyon fontos - stabilizációs programot politikai értelemben keresztülerőltessen. Ha belenézünk ebbe a programba, ennek a részleteibe, azt hiszem, hogy az eddig elmondottakat alá lehet támasztani. Gondoljunk csak arra, hogy mindenki arról beszél ebben az országb an, és ez igaz is, hogy a szociális rendszert valamilyen módon karcsúsítani, ésszerűsíteni kell. De kérdezem én, aki egy ilyen dologba belevág, vajon helyesen teszie, hogy a lakosság jelentős részét nagyon hátrányosan érintő
