Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
2692 helyreállítá sa nem vezet célhoz, a számok rideg politikája nem hozza meg a sikert, csak azok a pénzügyi tervek fogják bajainkat orvosolni, amelyeket rendszeres, tervszerű, nagyszabású politika támogat." Kérem, ami itt folyik és amit ez az előterjesztés tartalmaz, az a mputálás, öncsonkítás! ELNÖK (dr. Salamon László) : Képviselő úr, lejárt az idő! DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP) : Csak egy mondat, köszönöm, elnök úr! Először az előre haladó végtagjainkat, a lábainkat amputáljuk, majd későbbiekben a fél kezünket odaadnánk egy ki könyörgött hitelért, és végül nyomorúságunkban a megmaradt egy karunkhoz folyamodunk. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A Fiatal Demokraták Szövetsége idő kerete 19 perc 20 másodperc. Két felszólaló van erre az időre. Először megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak. KÓSA LAJOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. A köznyelv által elég szerencsés módon Bokroscsomagnak nevezett törvénycsomag vitájának összefoglalójaként a Fidesz véleményét ketten fogjuk önöknek tolmácsolni. Elsőként nem a program részleteibe szeretnék belemenni, hanem egy olyan aspektusát szeretném idézni, ami eddig, úgy érzem, egy kicsit elkerülte a fi gyelmünket. (11.30) Tekintettel arra, hogy a Bokroscsomag gazdaságpolitika, a nevében is benne van az, hogy nemcsak gazdasági kérdésekről van szó, hanem politikaiakról is, illetve hogy minden gazdasági program annyit ér, amennyit politikai értelemben meg lehet belőle valósítani. A legbriliánsabban kidolgozott és szakmailag legjobban alátámasztott programok is rosszak lesznek és kivitelezhetetlenek, ha nincsen megfelelő politikai és - hadd mondjam így - pszichológiai tőke a megvalósulásukhoz. Éppen ezért sz omorúan kell önöknek azt a véleményemet elmondanom, hogy úgy ítélem meg, ez a Bokroscsomag ebben a politikai, pszichológiai értelemben meghalt, sőt megszületése előtt sem volt esély arra, hogy ez megvalósuljon. Miért mondom ezt? A Hornkormány nem a Bokro scsomag életbelépésével vagy benyújtásával kezdte meg működését, és tekintettel arra, hogy a kormány egészét a miniszterelnök úr fémjelzi és szimbolizálja, hiteltelen ennek a kormánynak minden olyan intézkedése, amely megszorításokra, türelemre és a költs égvetési hiányra hivatkozván újabb terhek kirovásának elviselésére szólítja fel a lakosságot vagy a választópolgárokat. Egyszerűen azért, mert a Bokroscsomag benyújtása előtti időszakban számos olyan politikai jellegű pénzosztás, felesleges kiadások válla lása következett be e kormány történetében, amely hiteltelenné teszi most ezt a programot. Gondoljunk csak arra a nagyon vitatható intézkedésre, a néhai Lenin Kohászati Művek reorganizációjára elkülönített több mint húsz milliárd forint sorsára . Ú gy hiszem, az akkori viták világosan rögzítették azt az álláspontot - és ezt a szakma is támogatta , hogy az a reorganizációs program merő pénzkidobás, nem szabad így a néhai Lenin Kohászati Műveket reorganizálni. Az a húsz milliárd azonban mind a mai nap ig ennek a kormánynak a büdzséjét, számláját terheli. Gondolom, ennek az összegnek a kiadása azért lett szükséges, mert a választási kampányban az ott induló képviselők megígérték, hogy reorganizáció következik be ebben az ipari térségben. S hogy a legross zabb módját választotta ennek a reorganizációnak ez a kormány, az megér egy külön misét, mindenesetre az világos, hogy az ilyenfajta akciók hiteltelenné teszik a mostani kormányzati kérést, miszerint az újabb terhek elviselésére kérik a polgárokat. De gond olhatunk másra is, mondjuk a szociális elosztó rendszert illetően. Az önkormányzati választások előtt a kormány nem látszott habozni, hogy a rá törvényben kirótt szociális kiadásokat
