Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - HAJDÚ JÁNOS (MSZP):
2671 csak annak a húszperces időkeretnek a terhére van lehetőség, amely a frakciók rendelkezésére áll. Megadom a szót k étperces reagálásra... (Dr. Kis Gyula József: Köszönöm szépen, akkor elállok a szótól.) Köszönöm szépen. Soron következik Hajdú János, a Magyar Szocialista Párt részéről. Őt követi majd Puch László, a Magyar Szocialista Párt részéről, tízperces időkeretben. Pontosabban a húsz percet egymás között feloszthatják a képviselő urak. Megadom a szót. HAJDÚ JÁNOS (MSZP) : Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Végéhez közeledvén a kormány stabilizációs programjáról folytatott általános vitának, úgy gondolom, helyénvaló kí sérletet tenni egy olyanfajta összegzésre, hogy vajon a magyar kormány és a Magyar Országgyűlés erőfeszítéseit milyen környezetben teszi, mi a visszhangja ezeknek a törekvéseknek, és mire számíthatunk e törekvések megvalósítása közben. Én szíves engedelmük kel felidézném, hogy amikor erről az egész kérdéskomplexumról elkezdtünk beszélgetni - ami egy politikai vitanap keretében indult meg , akkor tulajdonképpen mivel találta magát szembe a kormánykoalíció. (9.40) Az egyik oldalon, a Fidesz frakciójának kezde ményezésére, és az általuk megadott normál Ahang jegyében, ők és a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt képviselői egy frontális támadást indítottak minden ellen, ami a közgazdasági racionalitás kategóriáiba tartozik. (Balsay István: Közgazdász vagy?) Nem ugyanez a tónus jellemezte az ellenzék két másik frakcióját, mert mind az MDFből, mind a KDNPből a közgazdasági ismereteikre, politikai felkészültségükre és az elmúlt négy évben szerzett tapasztalataikra adó és ennek alapján megfontoltan fels zólaló hölgyek és urak természetesen differenciáltan és disztingváltan próbálták az egész problémát kezelni. Tehát a kép, enyhén szólva, nem volt egységes. Ezzel egyidejűleg az egész világ reagált arra, amit Magyarországon a szocialistaliberális koalíció elhatározott, és ezek a reagálások sajátságos módon unisono New Yorktól Tokióig és Bonntól Londonig kivétel nélkül üdvözölték és méltatták azt a közgazdasági racionalitást, ami ebben az elképzelésben testet öltött. Így tehát a koalíció pártjai számára az a dilemma adódott, hogy most döntsünk: kik képviselik a modern polgári társadalmi berendezkedés igazi elveit, ki Magyarország érdekeinek, a magyar társadalom törekvéseinek jobb kifejezője és megfogalmazója, Helmut Kohl, a konzervatív német kancellár avagy d r. Torgyán József, a konzervatív magyar politikus, Sir Ralf Dahrendorf, a liberalizmus egyik legnagyobb személyisége a korabeli Európában vagy dr. Orbán Viktor, aki magát továbbra is liberálisnak tekinti. Ennek a dilemmának a feloldása azokra az emberekre várt, akiket egyébként politikai meggyőződésük - sokunk esetében politikai előéletünk okán - ebben a Házban még a második világháború befejezésének 50. évfordulóján is olyasfajta tónusban szokás az ellenzék részéről aposztrofálni, mint aminek ma korán regg el is élvezői lehettünk - amennyiben ez élvezetnek számít , szóval mi kerültünk abba a sajátságos helyzetbe, hogy el kellett döntenünk, voltaképpen mi az igazi polgári értékrend. Ezt a döntést meghoztuk, szabaddemokrata partnereinkkel együttműködve elhatá roztuk, hogy az úton - még egyszer ismétlem: a közgazdasági racionalitás útján - következetesen végig fogunk menni, anélkül azonban természetesen - és ezt szeretném hangsúlyozni, hölgyeim és uraim , hogy valamiféle euforikus öröm vett volna erőt rajtunk a zoknak a biztató, dicsérő és támogató szavaknak a hallatán, amelyek a polgári világból - ismétlem: New Yorktól Tokióig - felénk áradtak. Semmiféle eufória nem vett erőt rajtunk, mert erre sajnos nincs is ok. Mert miközben az egypólusúvá vált világba való b eilleszkedésünk egy ugyanolyan elkerülhetetlen kényszerpálya most, a huszadik század végén, mint amilyen kikerülhetetlen kényszerpályára ezt az országot a történelem egyszer már ötven évvel ezelőtt is állította - és ezt méltóztassanak még egyszer nagyon ko molyan
