Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 9 (80. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CZOMA KÁLMÁN (FKGP):
2672 végiggondolni, ha befejeztem a beszédemet, mert kényszerpályáról van szó, nem lelkesedésből megtett lépésekről van szó , tehát ezen a pályán ezért is végig kell mennünk, noha - és ettől nem vagyunk euforikusak - sajnos azt is tapasztalnunk kell, ho gy az a világ, amelyik elvárja tőlünk ezeknek a lépéseknek a megtételét, legcsekélyebb jelét sem mutatja segítőkészségének. A kor KözépKeletEurópájának - azt nem mondanám, hogy tragédiája, mert a pillanat végü l is nem tragikus, de - rendkívül keserves ellentmondása, hogy ennek az országnak nem a segítségért, hanem csak a cselekvő együttműködésért tett felszólításait 1990 óta ugyanolyan hidegen utasították el akkor is, amikor ezeket a felszólításokat dr. Antall József eszközölte, mint ma, amikor ezt Horn Gyula teszi. Egyébként ezt is érdemes nagyon komolyan a fejünkbe vésni, mert vagy kiemeljük magunkat abból a helyzetből, amelyben ma vagyunk, és akkor talán nagyobb mértékben fognak szóba állni velünk és a kérése inkre is hallgatni, vagy elmerülünk azoknak a problémáknak a halmazatában, amelyekben vagyunk. Befejezésképpen szeretném még elmondani önöknek és a magyar nyilvánosságnak azt, hogy a szocialista frakció - amelynek szerencsém van tagja lenni - mélységes bel ső gyötrődések árán hozza meg ezeket a döntéseket. Hölgyeim és uraim, nekünk a legbelsőbb diszpozícióinktól idegenek azok az intézkedések, amelyeket most meg kell szavaznunk, de tisztában vagyunk vele, hogy ezen az úton - még egyszer ismétlem - végig kell mennünk. Ha úgy tetszik, ez a purgatórium. Azt is szeretném még - és ezt már nem a frakcióm, hanem a saját nevemben - a tisztelt Ház tudomására hozni, hogy természetesen nem valamiféle gátlástalan magabiztossággal nézem én azt a folyamatot, amelynek részes e vagyok. Aggodalmak élnek bennem, hölgyeim és uraim. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a kormány stabilizációs csomagjának egésze úgy, ahogy az ma előttünk van, elegendő lesz azoknak a feladatoknak az elvégzésére, amelyeket el kell végeznünk. Arra célzok, hogy a pénzügyi restrikció önmagában véve nem fog elvezetni a célhoz, ez nekem személy szerint meggyőződésem. Biztos vagyok abban, hogy a gazdaságba már most olyan impulzusokat kellene belevinnünk - hangsúlyozom: nem növekedési pályáról, nem valamiféle hu rráfejlesztésről, de impulzusokról beszélek , amelyek ha nem történnek meg, amelyekre ha nem sikerül a kormányunkat rávenni, akkor attól tartok, hogy ez a nagy nekirugaszkodás - ha nem veszik rossz néven, úgy mondanám, hogy hősies elszántság - nem biztos, hogy meg fogja hozni a gyümölcsét. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a külvilág nem fog ellenünkre cselekedni az elkövetkező hónapokban; rajtunk, a mi ügyességünkön, a mi talpraesettségünkön és nem utolsósorban elszántságunkon fog múlni, hogy végül is siker re visszüke ezt az ügyet vagy sem. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik... (Többen jelentkeznek.) Ismét szeretném megerősíteni, hogy a saját frakciójuk időkeretének terhére adom me g a kétperceseknek a szót. Először Czoma Kálmánnak, a Független Kisgazdapárt részéről. CZOMA KÁLMÁN (FKGP) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Hajdú János képviselő úr felszólalására szeretnék reagálni néhány mondatban. Először is a Független Kisgazdap ártot érintette, támadott bennünket, hogy mi ellenezzük ezt az úgynevezett Bokroscsomagot. Ez természetes, persze, hogy ellenezzük, mert azt, amit Hajdú János képviselő úr elmondott, mi már nagyon sokszor átéltük. Tegnap is elmondtam, hogy kezdődött valam ikor a hatvanas években az új gazdasági mechanizmus bejelentésével, aztán folytatódott a MedgyessyBékesiféle adóbevezetéssel, az áfával..... Na mindegy, szóval akkor folytatódott. (Derültség.) Most ugyanúgy folytatódik, de most sem hisszük el, hogy ez va lamit fog jelenteni, valamit fog érni. Mert amikor megfeszítettek bennünket, amikor a magyar népet kicsavarták, mindig elfolyt azt a pénz, soha nem léptünk előbbre. Azt hiszem, hogy most ugyanebben a cipőben járunk,
