Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KÓNYA IMRE (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2633 Azt hiszem mégis, hogy sokkal nehezebb helyzetben vannak a kormánypárti képviselők. Nekik bizony szemükre vetik - és nem minden ok nélkül , hogy a választási ígéretekben a megszorító intézkedések zöméről nem volt szó. Kormánypárti oldalon ugyancsak feleselnek egymással a politikai és szakmai érvek, kétféle előjel lel is; különösen nehéz helyzetben a szociálpolitika területén dolgozó képviselők. (20.00) Kormánypárti oldalról nagy hangsúlyt kap az az érv, hogy történik végre valami a sokéves tétovázás után, azért kell támogatnunk a programot, mert a nem cselekvés lux usát nem engedhetjük meg magunknak. Kormánypárti oldalon gyakran előfordul, hogyha valaki a stabilizációs csomaggal kapcsolatos aggodalmait megfogalmazza, úgy értelmezik, mint hogyha a változtatás ellen szólna. Pedig ha van kérdés, amiben egyetértés van a Házban, akkor az éppen az, hogy változtatásra pedig szükség van. Azonban pusztán a változtatás ténye nem elég ok a lelkesült támogatáshoz, kivált nem akkor, ha nincsenek a csomagban a siker garanciáinak az elemei, míg kudarc esetére máris kilátásba vannak helyezve az újabb megszorítások. Rátérve a tartalmi kérdésekre, én mint a kisebbik kormányzópárt egyik képviselője és a szociális bizottság tagja, igazából csak a szociális csomaggal akarok foglalkozni, sőt - mint mondottam, elkerülve, hogy ismétlésekbe bo csátkozzam , annak is csak néhány nagyon fontos elemével. Teljes közöttünk az egyetértés abban, hogy a jelenlegi szociális ellátó rendszer az ország teherbíróképességéhez viszonyítva drága, és sok tekintetben diszfunkcionálisan működik. A szocialisták és a szabaddemokraták is a családi támogatási rendszer átfogó reformját ígérték, egy igazságosabb szociális elosztó rendszert. Most ehelyett a beígért, de még kidolgozásra nem került rendszer helyett kaptunk a Pénzügyminisztériumtól egy, szakmai szempontból a lapjaiban és részleteiben is, súlyosan kifogásolható kényszerintézkedéscsomagot. Fordulóponthoz érkezett a magyar szociálpolitika, jelentette ki Csehák Judit két hete vezérszónoki beszédében, és hosszan sorolta azokat a kétségeket, amelyek sokunkban ott v annak. Még egyszer mondom, anélkül, hogy ismétlésekbe bocsátkoznék, csak néhány elemmel kívánok foglalkozni. Ezek közül az első és legfontosabb a családi pótlék kérdése. Tudnunk kell, hogy egy nagyon fontos alapértéket készülünk feladni. Azt, hogy létezzék egy gyermektámogatási forma, ami állampolgári jogon jár. A Magyar Köztársaság alkotmányának 67. §a előírja, hogy a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely meg felelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Azt gondolom, hogy az egyetlen, ma létező, állampolgári jogon járó juttatás megvonásával ez az alkotmányparagrafus súlyosan sérül. Miért okoz problémát a családi pótlék állampolgári jogosultságának a megvonása számunkra, hiszen, mondják sokan, ezt az univerzálisnak nevezett ellátást már amúgy is megtépázta az infláció, oly keveset ér egyfelől, másfelől pedig hogyha a gazdagoktól elvesszük, mit számít az, hiszen az ő jövedelmükben csak néhány százalé kban alig kifejezhető összegről van szó? Miért nem tudnak beletörődni a legkiválóbb szociálpolitikusok, szociológusok, mint például Ferge Zsuzsa, abba, hogy szegény országnak szegénypolitika kell, és nem szociálpolitika? Mert hogy erre tartunk. A rászorult ság túlhangsúlyozása megosztja a társadalmat. Az adót fizetőket a segélyből élők ellen hangolja. És ez egy olyan körülmény, amit nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. Akkor is gond lenne ez, ha az adófizetők jól élnének. De sajnos, nem így van. A többsé g egyre nehezebben él, a tartalékait éli fel, feketemunkára fanyalodik. A megvonás a középrétegeket is érinti, mint tudjuk, és nemcsak a gazdagokat, és ez bizony mindmind nem erősíti a demokráciát.
