Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - IZSÓ MIHÁLY (FKGP):
2622 kerül. Gondoljunk itt például a 78. §nál a díjtétel ellenében a fogorvosi ellátásra vagy a 79. § 3. pont (1) bekezdésére, amely a 25. napot követő keresőképtelenség esetén ad táppénzjogosultságot. De folytathatnám a sort a Bokrosféle csomagterv minden egyes sorával. Ha elgondolkozunk a zon, hogy az állami bevételeknél egyrészt a 25 százalékos áfa, a 44 százalékos társadalombiztosítási, a 10 százalékos nyugdíj- és egészségbiztosítási, valamint az 5 százalékos munkanélküli alapok képezik a bevételek jelentős részét - megjegyezve, hogy a te ljesség igénye nélkül mondtam, nem soroltam fel minden egyes tehertételt, adónemet , akkor meg kell mondjam, hogy a beterjesztett Bokrosféle csomag a jelentős elvonásokkal szemben szinte semmilyen ellenszolgáltatást nem ad a társadalombiztosítás terén. K ifejezetten alkotmányellenesnek és irreálisnak tartom, hogy a társadalombiztosítási összegeket ne az állampolgárok részére használják fel, mint például a nyugdíj- vagy a betegbiztosítás. A társadalombiztosítási összegek nem képezhetik a nagyétkű kormányzat fedezeti forrásait, nem képezhetik a társadalombiztosítási összegek a központi költségvetés hiánypótlását, hanem azt más módon kell rendezni. Ilyenformán a Bokrosféle csomagterv egy bújtatott bevételi forrást jelent a központi költségvetés számára. A tár sadalombiztosítás címén befolyt összegeket társadalombiztosításra kell fordítani. A társadalombiztosítással kapcsolatosan beterjesztett törvényjavaslat sérti az állampolgárok legalapvetőbb jogait. A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt 87 évvel ezelőtt alakult. Mint legrégibb történelmi párt, fennállása óta már bebizonyította, hogy a Független Kisgazdapárt által képviselt polgári szemlélet még a háborút követő legnehezebb időkben is helyre tudta állítani az ország gazdaságát és társadalmilag bizt osítani az állampolgárok jogainak gyakorlását. Magyarország történetének egyik fekete pontja, amikor 1947ben puskaszuronyok árnyékában megtörték a Független Kisgazdapárt polgári fejlődésének folyamatát a csaláson alapuló kékcédulás választásokkal. Sajnos, ma a történelem ezeket a tényeket eltitkolja, az iskolákban nem tanítják, így nem csoda, ha nem értik a mai fiatalok a társadalmi változásokat, nem tudnak a különböző pártnevek, mozgalmak között meghúzódó célok, eszmék között eligazodni. Ezért szeretném n yomatékosan hangsúlyozni, hogy a Független Kisgazdapárt - mint politikai érdekképviseleti párt - részéről a beterjesztett Bokrosféle társadalombiztosítási törvénytervezetet az állampolgárok érdekében vizsgáljuk jelen esetben olyan szempontból, hogy a most ani társadalom milyen biztosítékokat nyújt a magyarországi állampolgárok számára, nemtől, kortól függetlenül. Felszólalásom lényege, hogy kifejtsem azon észrevételeket, amelyek sértik a pártunk által képviselt állampolgárok érdekeit. Mindezzel azt szeretné m kifejezni, hogy pártunk a polgárt helyezi előtérbe, annak ellenére, hogy mindannyian tudjuk, az ország nehéz gazdasági helyzetben van. De azt is tudjuk, hogy nem a hétköznapi állampolgárok felelősek, ezért semmilyen formában nem támogatjuk azt az elképze lést, hogy mindezért a hétköznapi állampolgárok jogosultságát, járandóságát ilyen drasztikus és embertelen módon megcsonkítsák. Egy embercentrikus társadalomban jogosan elvárja az állampolgár, hogy a beteg a rászorultság pillanatában megfelelő ellátást kap jon, a szülőanya anyagi és erkölcsi biztonságban kell hogy érezze magát, az idős nyugdíjas ember biztonsággal kell leélnie hátralevő életét, megbecsülésben, hiszen ledolgozta élete javát. A tanulni vágyó gyereknek pedig meg kell adni a feltételeket, hogy a z első munkahelyhez hozzájuthasson és megalapozhassa életét, és tisztességes gazdasági feltételekkel családot tudjon alapítani. Most nézzük, hogy az eltelt 10 hónap után milyen a helyzet. A jelenlegi társadalomban létbizonytalanságban tengődnek a polgárok. Nincs megbecsülésük, és csak egy joguk van: hogy fizessenek - és semmilyen biztosítékot nem kapnak vissza a horribilis elvonással szemben. A nyugdíjas szívbeteg meghal, mert nem tudja megfizetni a drága gyógyszert. Az anyák létbizonytalanságra szülnek gye rekeket, akik már megszületésük pillanatában egy életre eladósodtak. A diákok nem tudják, hogy lesze valaha munkahelyük, a kereső szülők nem tudják, hogy ma miből fogják családjukat eltartani. A kórházak rendeltetésüknek nem tudnak eleget tenni. Nincs pén z gyógyszerre, nincs megfelelő fizetés. Az orvosok, ápolók, nővérek olyan kevés fizetést kapnak, ami
