Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CZOMA KÁLMÁN (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
2604 kezelési technikák javaslói, előterjesztői; az ellenzék pedig mindazokat a mellékhatásokat sorolja, azokat a nemkívánatos mellékhatásokat sorolja fel, amelyek valóban súlyosak. Ez olyan, mint némely civilizációs betegség gyógyítása, a daganatos betegségek gyógyítása: sokszor a gyógyítás, a terápia mellékhatásai szinte majdnem olyan súlyosak, mint a bete gség. Végül azt hiszem, hogy az egész vita a válságkezelési technikákról abban csúcsosodott ki, a polémia ott éleződött ki, vajon az egyensúly javítása vagy pedig a növekedés kap prioritást. Meggyőződésem szerint ez hamis alternatíva, inkább a polémia dial ektikája következtében alakult ki ez a fajta szembeállítás, mert úgy érzem, hogy több képviselőtársam meggyőzően bizonyította, hogy a stabilizációs csomag - de már a megelőző kormányintézkedések - egyúttal a növekedést szolgálják. Ezekről a lépésekről, a b eruházási kedvezményekről, a forrásadó, a minimáladó eltörléséről - amelyek a vállalkozást, így a növekedést segítik - igen, többen szóltak már, és arról is többen szóltak, hogy a növekedés megalapozásában valójában ennek az intézkedéscsomagnak van a legna gyobb jelentősége, amely a hitelpiacot megfojtó költségvetési hiány csökkentésében látja elsősorban a növekedés feltételeinek megteremtését. (16.40) Úgy gondolom, ennek belátása nélkül nem szólhatok a szociálpolitikáról, azokról a valóban súlyos és sokféle problémával terhelt intézkedésekről, amelyeket ez a jóléti részt magába foglaló csomag tartalmaz. Azt mondom, hogy problémával terhelt ez a csomag. Elsősorban azért, mert ezek a szükségintézkedések olyan körülmények között születtek meg, amikor nincsenek kiérlelt válaszaink egy számunkra lehetséges és szükséges jóléti rendszerről. Nemcsak a mai, hanem a holnapi jóléti rendszerről sem. Szeretném emlékezetébe idézni képviselőtársaimnak, hogy a makroközgazdászok és a szociálpolitikusok - leegyszerűsítve mondo m ezt így - között évtizedek óta folyik egy vita, ami egy kicsit azt mutatja, hogy nem alakult ki valódi párbeszéd a szociálpolitikusok és a közgazdászok között. Évtizedek óta szó van arról, hogy a mi szociálpolitikánk olyan mértékben túlterheli a gazdaság ot, ami tarthatatlan. Ez a vita tulajdonképpen nem zárult egy olyanfajta megegyezéssel, nem zárult egy olyan kiegyezéssel, amelynek az eredménye kellene hogy megszülessen többek között a jelenlegi törvényalkotásunkban. Mintha nem tudnák igazán megérteni eg ymást a közgazdászok, a szociálpolitikusok, amikor a szociálpolitikusok elmondják, hogy egy jóléti rendszer megváltoztatása, szűkítése milyen következményekkel jár a társadalom egészére; és ugyanakkor mintha a szociálpolitikusok időnként nem látnák be, hog y egy kialakult rendszer fenntartása ilyen gazdasági körülmények között a gazdaság ellehetetlenüléséhez vezet. Azt hiszem, egy jóléti rendszer megfogalmazása, kiérlelése egy egész társadalompolitika keretében képzelhető el. Az elmúlt években, de az elmúlt évtizedben is - a nyolcvanas években - igen sok szó esett arról, hogy egészségi állapotunkban milyen nagyon negatív változások következtek be a hatvanas évek óta. Igen sok szó esett arról, hogy egyre inkább felborul a keresők és a nyugdíjasok közötti egyen súly. Egy negyedszázada évről évre szinte megállíthatatlanul növekszik a rokkantnyugdíjba menők és a rokkantnyugdíjra törekvők száma. Mintha megindult volna egy óriási menekülés a munka világából, amikor szinte karriernek számított a rokkantosítást elérni. A szociálpolitika, amely a nyolcvanas években teljesedett ki, nemhogy nem tudta kezelni ezeket a dolgokat, hanem inkább egyfajta biztonsági szelepként működött; és emiatt is a szociálpolitika olyan mértékben túlterhelődött, aminek a mai napig is tanúi vag yunk. Úgy gondolom, ha egy szociálpolitikai rendszer megváltoztatását célul tűzzük ki, elsősorban azt kell vizsgálni, hogy maga a szociálpolitikai rendszer rossz, vagy pedig az a társadalmi környezet, amelyben nem érvényesülhet megfelelően. És a rendszer m egváltoztatásánál figyelembe kell venni
