Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP):
2598 Az átgondolatlanság, illetve a koncepciótlanság ott is jól nyomon követhető, hogy a kormány - rövid távú célok érdekében - a felsőoktatásra fordított pénzt is csökkenteni kívánja. Ez létalapjában veszélyezteti a széles polgári rétegen, illetőleg a széles tulajdonosi rétegen és nagy számú művelt és képzett emberen nyugvó azon társadalmi modellt, amelynek megvalósítását nemcsak a KDNP vagy az e llenzék, de elvileg - és a propagandaszavak szintjén - a kormánypártok is célul tűzték ki. A megszorító intézkedések kormány által deklarált hozama a költségvetés számára 170 milliárd forint. Ezt az elvárást azonban konkrét számításokkal nem tá masztotta alá a kormány, feltehetően azért, mert ő is tudja, hogy irreális. Szakértői becslések szerint a megszorító intézkedések során elérhető költségvetési megtakarítás optimális esetben sem lehet több, mint 100130 milliárd forint. A kalkulációnál ugya nis figyelembe kell venni, hogy a megszorító intézkedések hatására - a kisebb gazdasági teljesítmény miatt - még az eredetileg tervezett adóbevételeket sem lehet realizálni. Szakmailag téves és elfogadhatatlan az a módszer, amely - a jövedelemkiáramlás jel entős csökkentése mellett is - az eredetileg tervezett adóbevételhez automatikusan hozzáadja a mostani intézkedések által remélt többletbevételt. A megszorító intézkedések azt a költségvetési bevételkiesést akarják kompenzálni, amely bevételt eredetileg a kormány a privatizációból kívánt nyerni. A kormány hibájából a privatizáció leállt, mégis be lett állítva a költségvetésbe a nagy összegű privatizációs bevétel. Mindezek alapján egyértelműen le kell szögezni, hogy ezekre a súlyos megszorító intézkedésekre, a szociális ellátásoknak ezekre a drasztikus csökkentésére nem a gazdasági folyamatok kényszerítik a kormányt - ahogy állítja , hanem a kormány saját szakmai baklövései és alkalmatlansága. Nevezetesen az, hogy amit a privatizációból akart bevételként a k öltségvetés számára nyerni, az nem jött be a kormány saját hibájából, mivel dilettáns módon leállította a privatizációt. Leállította, mert tíz hónap óta a két kormányzópárt azon marakodik egymással, hogy a Magyar Szocialista Párthoz vagy a Szabad Demokratá k Szövetségéhez közelálló bel- és külföldi érdekcsoportok kapjáke áron alul azt a nemzeti vagyont, amelyet a magyar nép termelt meg az elmúlt negyven évben. A két kormányzópárt egymás közti marakodása miatt nincs még mind a mai napig privatizációs törvény . Ezt a saját hibájából előállott bevételkiesést akarja most a kormány a lakosság megzsarolásával kompenzálni. Szinte nem volt olyan szakmai fórum, amely ne jelezte volna előre, hogy teljes képtelenség a privatizáció stagnálása mellett 150 milliárd forint privatizációs bevételről beszélni a kormány költségvetésében. A kormány privatizációs tevékenysége kimerült az elődök szidalmazásában, miközben - a már előbb ismertetett okok miatt - a privatizáció teljesen leállt. Egyértelműen bizonyítható ezáltal, hogy a kormány saját politikai presztízse érdekében feláldozta az ország gazdasági érdekeit, s ennek az árát most a lakossággal fizetteti meg. A megszorító csomagterv egyik lényeges eleme a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosítása. A családi pót lék alanyi jogú juttatásának felszámolása az egyik legtöbbet vitatott kérdés. Az alapgondolattal, miszerint a gazdag családokat ne támogassa egy szegény költségvetés, általában egyet lehet érteni. Az úgynevezett Bokroscsomagban azonban nem erről van szó - ez csak a lakosság félrevezetését szolgálja , hanem arról, hogy az egyáltalán nem gazdag középrétegektől, sőt az igen szegény körülmények között élő, már majdnem vagy részben szegények esetében is megvonják a családi pótlékot. Azért mondom ezt, mert a cs aládi pótlékra való jogosultság határa úgy van meghúzva, hogy a családi pótléktól nemcsak a gazdag családok, hanem a szinte már szegény családok is elesnek. A havi bruttó 25 ezer forintos jogosultsági értékhatár, illetve a vagyonosság mérését szolgáló 10 m illió forintos ingatlanvagyon és a 2 millió forintos gépkocsibirtoklási limit más vonatkozásban is rengeteg kérdést vet fel. A havi jövedelem nagyságáról az igénylőnek kell nyilatkoznia. A kormány vagy elfogadja a nyilatkozatot, vagy kételkedik annak valós zínűségében és vizsgálatot rendel el. Előbbi esetben az intézkedés szinte semmiféle pénzügyi hatást nem ér el, hiszen a nagy többség az
