Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP):
2599 éppen szükséges jövedelmet fogja bevallani. Ebben az esetben viszont mindenféle haszon nélkül irritálták a lakosságot eg y joggal kifogásolható intézkedéssel. Amennyiben mégis a szigorúbb álláspont nyer teret, akkor viszont számolni kell a vizsgálatok igen magas költséghányadával, amely csak részben hárítható át a kérelmezőre, zömében a költségvetést kell hogy terhelje. Nem elhanyagolható az a következmény sem, hogy ezek a vizsgálatok az APEH személyi állományának jelentős részét fogják lekötni, akik emiatt értelemszerűen nem vehetnek részt a kormány által a feketegazdaság ellen állítólag meghirdetett hadjáratban. A javaslat nem rendelkezik arra vonatkozóan, ha például a család anyagi helyzetében menet közben jelentős változás következik be, amely révén jogosulttá válna a családi pótlékra. Ilyen változás ugyanis nemcsak a törvényjavaslatban nevesített esetekben - például hat h ónapot meghaladó munkanélküliség vagy betegség esetén - következhet be. Manapság egyáltalán nem életidegen az a feltevés, hogy valaki rövid időre munkanélkülivé válik, majd az eredetinél lényegesen rosszabb feltételek mellett talál újra munkát. A törvényja vaslatban rögzített feltételek mellékhatása, hogy adott esetben a munkanélkülinek nem lesz érdeke az elhelyezkedés, mert az így jogossá váló családi pótlék és munkanélkülisegély átmenetileg jobb anyagi helyzetet biztosít számára, mint ha elhelyezkedne. (1 6.10) Természetesen ennek árát is a költségvetésnek kell megfizetnie. A merev jövedelmi határ következtében olyan tragikomikus helyzetek állhatnak elő nagy számban, hogy a munkavállaló nem lesz érdekelt fizetésének emelésében, hiszen a határt átlépve, a cs aládi pótlék elvesztésével, anyagi helyzete összességében romlana. Ennek morális és gazdasági hatása szinte felmérhetetlen. Könnyen megjósolható, hogy ez a javasolt intézkedés nagymértékben hozzá fog járulni a feketegazdaság növekedéséhez: aki csak megtehe ti, eldugja jövedelmét a hatóságok elől, nehogy elveszítse jogosultságát a családi pótlékra. Különösen nagy veszélyt rejt magában az, hogy ezáltal olyan rétegek is megpróbálnak a feketegazdaság területére átcsúszni, akik eddig mentesek voltak az ilyen tend enciától. Összességében megállapítható: az úgynevezett Bokroscsomagterv családpolitikája nem veszi figyelembe, hogy Magyarországon szinte minden gyermekes család rászorultnak tekinthető, és nemhogy családipótlékmegvonást, de inkább fokozott támogatást ig ényelne. Az a családpolitika, amelyet a kormány megvalósít, az ország lakosságának további tragikus fogyását eredményezi. Az úgynevezett Bokroscsomag oktatáspolitikája elzárja a tudás útját az anyagilag rászorult családok gyermekei elől, vámpolitikája ped ig a hazai ipart is sújtja. Ez a pénzügyi politika, kiegészülve a nagy összegű és folyamatos forintleértékeléssel, a gyógyszeráremeléssel, a bérből és fizetésből élők jövedelmének csökkentésével - például a munkatörvénykönyv kifejezett jövedelemcsökkentés t irányoz elő a bérből és fizetésből élők vonatkozásában , az inflációval, az energiaáremeléssel és így tovább, a legjobban nem a gazdagokat, hanem éppen a kiskeresetűeket sújtja. Összeroppantja és a szegénységbe taszítja a társadalom stabilizációjára ké pes középrétegeket és a már most is a létminimum körül vagy az az alatt élőknek pedig nem nyújt esélyt a felemelkedésre. Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy ez a kormány már 1995. március 12én, a súlyos és indokolatlan megszorító intézkedések puccsszerű b ejelentésekor szociológiailag megbukott, jogilag csak azért nem, mert az országgyűlési választás négy évre szólt. Összeomlott a kormány által a saját maga propagálására felépített úgynevezett szakértői mítosz, hiszen adót emelni és megszorító intézkedéseke t nyakló nélkül alkalmazni bárki tud, ehhez nem kell szakértelem. Szakértelem éppen ahhoz kellett volna, hogy egy ettől eltérő gazdaságpolitikával kormányozzák az országot a gazdasági növekedés felé. A kormány ezzel az úgynevezett stabilizációs csomagtervv el bebizonyította, hogy nemcsak szakszerűtlen, de demagóg is, hiszen állandóan az előző négy évre mutogat, holott minden, tárgyilagosan gondolkodó ember előtt nyilvánvaló, hogy az ország a végzetes adósságspirál útján nem az előző négy évben, hanem 1990 el őtt indult el; a jelenlegi kormányzat szellemi jogelődei -
