Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
2595 Tisztelt Országgyűlés! Az előbb elmondottaknak megfelelően, most az egyes képviselőcsoportok felszólalására kerül sor, fordított erősorrendben, maximum 1515 perc es időkeretben. Az esetleges kétperces felszólalások természetesen - eddigi gyakorlatunknak megfelelően - beleszámítanak a frakciók idejébe. Ezek után megadom a szót Balsay István képviselőtársunknak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Utána Gáspár Miklós kép viselőtársunk következik. BALSAY ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz parlamenti csoportja képviseletében a kormány stabilizációs programjával összefüggésben elsősorban a helyi önkormányzatok azóta megküldött és begyűjtött észrevé teleivel, véleményével kívánnék foglalkozni, azaz azzal, hogy milyen hatással lesz a helyi önkormányzatok és a mögöttük lévő óvodák, bölcsődék, iskolák, kórházak, közgyűjtemények sorsára a stabilizációs programnak az első lépése. A Fidesz úgy értékelte a s tabilizációs programot, hogy az a családokon, az ifjúságon túlmenően elsősorban a helyi önkormányzatokat hozza lehetetlen helyzetbe. Az önkormányzati törvény, és még inkább a Magyar Köztársaság alkotmánya rögzíti a helyi önkormányzatok alapjogait, amely al apjogok tekintetében az önkormányzatok egyenlőek, kötelezettségeik eltérőek lehetnek. A véleményünk az, hogy mindegyik önkormányzatra - a fővárostól a legkisebb településig - igen megszorító és hátrányos következményekkel járó intézkedéseket hoz a stabiliz ációs csomag. Azt is megállapítottuk, mindegyik önkormányzati szövetséggel egybehangzóan, hogy alkotmányos aggályok merülnek fel az önkormányzat önálló szabályozási és igazgatási alapjoga tekintetében, hogy döntése kizárólag csak törvényességi okból vizsgá lható felül. Alkotmányosan kifogásolható az is, hogy az önkormányzatok a tulajdonost megillető jogokat tulajdonoshoz méltóan gyakorolhatják és az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodnak. Elterjedt az indoklásban is és a sajtóban is az a nézet, hogy az önkormányzatok túlzott költekezésük miatt eladósodtak. Megvizsgáltuk: 1994ben a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény végrehajtásához az állam helyett is 7 milliárd 850 millió forintot voltak kénytelenek felvenni az önkormányzatok, hogy a törvén y előírásainak megfeleljenek, és ma is több százra tehető, vagy több ezerre azon perek száma, amelyek esetében az önkormányzatok nem tudták a megfelelő besorolást elvégezni. A működési célú hitelek nagysága meghaladta a 26,6 milliárd forintot. (15.50) Mind ez jelzi, hogy az önkormányzatok eladósodása nem oka az önkormányzatok lehetetlen helyzetbe kerülésének, hanem következménye. Az önkormányzatok Magyarországon nagyon széles feladat- és hatáskörrel rendelkeznek, így nehezen hasonlíthatók össze nyugateurópa i vagy más országok önkormányzataival. Aki az összehasonlító vizsgálatban csak a GDPből felhasznált részt, százalékot figyeli, könnyen tévútra jut. A magyar gyakorlatban örvendetesen kialakult és a politikai, társadalmi stabilitás részévé vált, hogy az ön kormányzatok számos feladatot végeznek a születéstől a halálig, a fejlesztésektől az intézmények fenntartásáig, saját hatáskörben hoznak döntéseket, saját felelősségükre vállalkozhatnak. Ha ezektől a jogoktól megfosztatnak, úgy az önkormányzatiság alapjaih oz nyúl hozzá, aki ezt a stabilizációt támogatja. Feltétlenül fontos, hogy elmondjuk, az önkormányzati alapjogok módosíthatók az Országgyűlés jelenlévő képviselőinek kétharmada egyetértésével. Mégis azt javasoljuk a kormánypárti frakciók számára is, fontol ják meg, hogy milyen következménnyel jár az, ha a húsz százalékot a pénzügyminiszter e törvény felhatalmazása alapján módosíthatja egy éven belül, ha nem szabályozza a törvény - legjobb esetben azt javasolnánk, hagyja el ezt a szabályozást , hogy mit teki ntünk olyan helyzetnek, amikor ezt az elvonást meg lehet tenni, abban az esetben teljes egészében mintegy 400 milliárd forint éves és egy hónapra eső részének húsz százalékát vonhatná meg a pénzügyminiszter
