Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 8 (79. szám) - Megemlékezés a győzelem napja 50. évfordulójáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
2586 jár semmiféle többletkiadással a költségvetés számára. Olyan államkötvényeket adott át a Pénzügyminisztérium a Budapest Bank részére, ami után nem jár kamat, tehát nem térít ezután külön kamatot a költségvetés, külön jövedelme a banknak nem származik ebből a konszolidációból. Pusztán arról volt szó - ahogy ez a miniszter úr tájékoztatójában is elhangzott , hogy egy éven belül lejáró tartaléktőkefeltöltési lehetőséget nyújtott a bank számára, amivel az a mérlegében o lyan pozitív saját tőkét tudott kimutatni, amely a privatizációt elősegíti. Nyilvánvaló, a privatizáció érdekében egy ilyen mérlegfeltöltés azzal az eredménnyel jár, hogy lényegesen nagyobb árfolyamon lehet privatizá lni azt a bankot, amelyiknek a mérlege rendben van, mint azt a bankot, amelyiknek nincs rendben a mérlege. Ezt - miniszter úr megint csak pontosan tudja - a tartaléktőke részeként kapták, és pontosan így került nyilvánosságra az ügy, hogy a közgyűlésen bes zámoltak róla. Utolsó mondatom, megjegyzésem: azt gondolom, hogy éppen ezért a felelősség nem azoké, akik ezt a privatizációs akciót előkészítették és végrehajtani kívánták, a felelősség azoké, akik nem tájékozódtak ebben a kérdésben kellőképpen, hanem egy jó lehetőséget láttak arra, hogy politikai indulatokat gerjesszenek. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces reagálásra megadom a szót Torgyán József frakcióvezető úrnak. (Dr. Szabó Iván jelentkezik.) Személyes érin tettség címén kíván Szabó Iván... (Dr. Szabó Iván: Igen, személyes érintettség címén!) Tessék! DR. SZABÓ IVÁN (MDF) : Tisztelt Ház! Gaál Gyula sok mindent elmondott. Én erre azt mondom, amit megszoktunk arról az oldalról: valós tényeknek olyan köntösbe csom agolása, amelyek diszkreditálásra rendkívül alkalmasak. Az, azt hiszem, nem képezte vita tárgyát még az akkori ellenzékben sem, hogy bankkonszolidációra szükség volt. Hadd mondjam el, amire az előbb is utaltam: vagy a bankokat csukjuk be, vagy ezt megcsiná ljuk. De hogy mennyire szükséges volt, erre mégiscsak példa az, hogy ez a kormány befejezte az eredeti kormányhatározat szerint a bankkonszolidációt, tehát nyilván szükség volt rá. A másik kérdés az, amit Gaál Gyula mondott. Pont az a bajom, hogy a konszol idáció után hogyan alakult úgy a helyzet, hogy mégis kellett további feltöltés a privatizációhoz, hiszen a konszolidáció azért volt, hogy ez megtörténhessen. Tehát itt van a baj, mi történt azután vagy azelőtt, hogy még egy plusz tőkeinjekció kellett, pusz tán ezt szeretnénk látni. Nem a feltöltés ellen van kifogásom. A harmadik dolog, hogy a 300 milliárd vagy akárhány milliárd bankkonszolidációért sok kamatot kell fizetni, ezt elismerem. De ha a kormány politikája nem az lett volna, hogy további 1415 száza lék inflációt rápumpál a tavalyi évi tényszámhoz, hanem a korábbi antiinflációs politikát folytatja, akkor ebből a sok milliárdos törlesztésből, bizony, el lehetett volna vonni néhány százalékot. Ezt ne az előző kormányon kérjék számon. (Taps az MDF padsor aiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Torgyán frakcióvezető úr visszalép a kétpercestől? (Dr. Torgyán József: Nem! - Derültség, felzúdulás a bal oldalon.) Mert közben eltűnt a neve a képernyőről, ezért magam is csodálkozva kérdeztem. (Dr. Torgyán József: Nem az a típus vagyok, elnök úr. Köszönöm szépen.) Megadom a szót frakcióvezető úrnak. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Nem az a kifejezetten visszalépős típus vagyok. (Derültség. - Gellért Kis Gábor: Erre nem kell büszkének lenni!) Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
