Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - Bejelentés önálló indítványok bizottsági kiadásáról - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának lezárása - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP):
2528 Ezért azt javaslom, a záró rendelkezések körét nagyon szisztematikusan nézzük végig, hogy a különböző méltányossági alapon igénybe vehető ellátásoknak a hozzájutási feltételrendszere legyen legalább azonos. Azért is fontos volna ez, mert jó példa a társadalombiztosítás gyógyszertámogatási segélykerete: a parlament, jó lelkiismerettel, 300 millió forintot szavazott meg tavaly erre a támogatási formára, és ebből 180 millió forint tavaly decemberben még megvolt a társadalombiztosításnál, mert e z egy méltányossági alapon működő feltételrendszer, az emberek nem tudnak róla, rendkívül bürokratikusak az igénylés feltételei, tehát nem jutnak hozzá. Nem szeretném, ha könnyű szívvel azt mondanánk: semmi baj, a gyesnél ott van a méltányossági szabály, é s aki nem jut be a konkrét feltételek közé, az majd megkéri a népjóléti minisztert, évente húsz- vagy negyvenezer darab ilyen kérvényt írjon alá! Azt kell mondjam, ennek az eljárását sokkal egyszerűbbé kellene tenni. A társadalombiztosítási jogszabályokat más szempontból néztem át, hiszen itt nem lehetett a családi ellátásokkal azonos logikát számon kérni. A társadalombiztosításnál azt kellett megnézni, hogy a biztosítási logikával és a világban működő fő trendekkel összefüggésben vane. Eddig úgy tudtam, a z az elmozdulás iránya, hogy a nagy ellátási rendszerekből, azok színvonalából tulajdonképpen valamelyest visszaveszünk, helyette kiegészítő biztosítási formákat működtetünk, és ahol megtartjuk a biztosítást, ott tulajdonképpen rendkívül szigorúan vesszük a biztosítási elvet; arra fogunk törekedni, hogy a befizetett járulék és a befizetett járulékért nyújtott ellátás lehetőleg összhangban legyen. Ilyen alapon néztem tehát azt, hogy a javasolt társadalombiztosítási jogszabályváltozások kapcsán mi kifogásolha tó. Itt valóban nem igazolható, hogy a társadalombiztosítási szabályok módosításával az alacsony jövedelműeknek bármit is átcsoportosítunk. Itt az alacsony jövedelműek is ugyanolyan táppénzcsökkentést, ugyanolyan ellátáscsökkentést szenvednek el, mint a ma gas jövedelműek. Fontos kifogás ezzel kapcsolatban az, hogy miközben csökken az egészségügyi ellátás terjedelme, a táppénzszolgáltatás, egyetlen fillérrel nem csökken a társadalombiztosítási járulék. Nem tudom belátni, miért nem mondtuk azt, hogy azok, aki knek nincs társadalombiztosítási tartozásuk, 1995. II. félévére - nem örök életre, a II. félévre - egy negyedszázalékos - legalább gesztus értékű nagyságrendben- tb járulékcsökkentést élvezhetnek. Hiszen ebből az emberek tudhatnák azt: elindultunk azon az úton, hogy a társadalombiztosítási járulékokat majd csökkenteni fogjuk. Így azonban nem hiszik el nekünk, hogy ezek tulajdonképpen létrejöhetnek. Fontos lett volna a visszavonulás megtervezéséhez a kiegészítő, önkéntes biztosítási formák kiépítése is. Ma az a baj az önkéntes biztosításokkal, hogy készpénzellátást azok sem nyújthatnak. Tehát hiába akarok én olyan önkéntes biztosítást kötni, amelyik kiegészíti a táppénzemet, hiába akarok olyat kötni, amelyik kiegészíti az útiköltségemet, hiába akarok olyat k ötni, amelyik kifizeti a fogorvosi számlámat, ilyen típusú egészségbiztosítást ma Magyarországon a mai jogszabályok értelmében nem lehet kötni, pedig rendkívül fontos volna, hogy ezekre a hiányosságokra, erre a területre kiépülhessen a kiegészítő biztosítá s. Azt is nagyon fontosnak tartom: valójában azzal, hogy visszavonul az egészségügy - erről a múltkor már szóltam egy mondatot , nem gondoskodtunk arról, a szociális törvény módosító passzusaiban nincs arra utaló javaslat, hogy akik kimaradnak az ellátásb ól, azoknak mégis csak jusson valamilyen közösségi szintű segítség. (14.50) Arra gondolok, hogy az a fiatal anya, aki elmúlt már 18 éves, a terhessége alatt tönkrementek a fogai, és szeretné megcsináltatni, de munkanélküli vagy alacsony jövedelmű, és nem t udja kifizetni a fogászati ellátást, de nem akarja valamennyi lyukas fogát - mondjuk az első ötöt - kihúzatni, az valóban meg kell hogy várja, amíg 62 éves lesz és protézist csináltathat magának? Nem lehetne mégis azon gondolkodnunk, hogy legyen egy olyan szegénységi bizonyítvány, egyszeri közgyógyellátási igazolvány, ami nem örök életre jogosít ingyenes orvosi ellátásra, de egyszeri alkalmanként, a család jövedelmi viszonyaitól függően, mégis csak adna erre lehetőséget? Azt
