Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KELLER LÁSZLÓ, az MSZP
2503 egyensúlyjavítás költségvetési eszköztá rából mit hívott elő javaslatában a kormány, és hogy ezek a segédeszközök mennyire szolgálják a pillanatnyilag megoldandó feladatok teljesítését, a megfogalmazott célok elérését; kellő hatékonyságúake, s persze az sem közömbös, hogy egy hosszabb távú foly amatba illeszthetőke. A kialakult helyzetről és az odavezető útról bővebben azért nem kívánok szólni, mert a stabilizációs csomag tárgyalásánál frakciótársaim ezt megtették vagy a későbbiek során megteszik. Egy számra hivatkozást azért engedjenek meg! A k özponti költségvetés első negyedéves hiánya 146,4 milliárd forint volt. Ez az éves előirányzat 51,8 százaléka. Az egyensúlyromlás két dologra vezethető vissza: a jelentős bevételelmaradásra és az adósságszolgálati terhek növekedésére. A bevételelmaradásb an döntő szerepe van a privatizációs bevételek hiányának is, míg a belföldi adósságon belül szembetűnő az 1993ban bankkonszolidációs célokra kibocsátott államkötvények után kifizetett kamatmértéknek. Ezt figyelmébe szeretném ajánlani az előző vezérszónokn ak is. A már végrehajtott kormányintézkedésekkel, a stabilizációs csomagban, a pótköltségvetésben megfogalmazott intézkedésekkel, valamint a tbalapok hamarosan a tisztelt Ház elé kerülő költségvetésével reményeink szerint megakadályozható eladósodásunk nö vekedése, megőrizhető hitelképességünk és fékezhető az infláció gyorsulása. Persze joggal merül fel a kérdés: mindez nem érhetőe el kizárólag a bevételek növelése révén, hiszen mind az árfolyamkorrekció, mind a vámpótlék vagy a gépkocsik fogyasztási adój ának emelése, a feketegazdaság legális csatornákba terelése kedvezően befolyásolják azt. (11.40) Nem, sajnos a hiány kezelhető mértékre szorítása nem érhető el a kiadások szűkítése nélkül. A kiadásmérséklésnek azonban nem egy egyszerű hiányjavuláshoz kell hozzájárulnia, hanem olyan irányba kell hatnia, hogy a formálódó államháztartási reformot a mostani intézkedések lehetőség szerint megalapozzák. De mit is értünk államháztartási reformon? Ennek rövid megválaszolása elkerülhetetlen ahhoz, hogy eldönthessük, jelenlegi cselekvési irányunk egybeváge ezzel. Nos, ez nem jelent mást, mint az állami feladatvállalás jelentős mérséklését, annak ésszerűsítését. Az állami kiadások reálértékben nagy mértékű csökkentésével és belső átrendezésével jelentős források szaba díthatók fel a vállalkozói szféra fejlődéséhez. Megítélésünk szerint a reform nem hagyhatja érintetlenül sem a jóléti, sem az államfenntartási kiadásokat. Az intézményrendszer átalakítása és az ésszerű gazdálkodás révén felszabaduló tartalékok változatlan finanszírozási színvonal mellett is növelhetik a különböző humánszolgáltatások teljesítményértékét. Nem halasztható az állami kiadások egy részének átterhelése a szolgáltatásokat igénybe vevőkre, és ezzel párhuzamosan a feladatok átterelése a magántulajdon ú és nonprofit szervezetekbe. Természetesen ugyanakkor a megnövekedett kiadásokat a nyugdíjasok és más rászorultak körében majd szükséges ellentételezni. Az államháztartási reform során mérsékelni kell az összes államháztartási kiadáson belül az államfennt artási kiadások arányát úgy, hogy az állam kisebb intézményi körrel, de hatékonyabban láthassa el feladatát. És végül az államháztartás pénzügyi rendszerének reformjával a közpénzekkel történő gazdálkodás áttekinthetőbb, ellenőrizhetőbb rendszerét kell lét rehozni. Mindezeket figyelembe véve úgy gondolom, hogy a pótköltségvetésben megjelenített intézkedések igenis tekinthetők az államháztartási reform irányában megtett kezdő lépéseknek. A pótköltségvetés az 1995. évi előirányzat bevételi oldalát érdemben két ponton érinti: a gazdálkodó szervezetek többletbefizetései és a fogyasztáshoz kapcsolt adónövekedés jelenti a bevételi oldal 157 milliárdos növekedésének döntő részét. Ezzel tulajdonképpen a gazdálkodók befizetéseinek bevételen belüli aránya visszaáll a k orábbi évek szintjére. Itt jegyzem meg, hogy a bevételi többletet az Állami Számvevőszék megalapozottnak ítélte meg.
