Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GAÁL GYULA, az SZDSZ
2497 számítható ki emiatt a gazdasági környezet; nehéz olyan biztonságosan megtérülő tevékenységekbe fektetni a tőkét, a mely biztosan hozza azt a hozamot, amelyet a kamatszint garantál egyébként. Most - egyetértve abban, hogy a kamatszintet lehetőleg csökkenteni kell - mit lehet tenni ennek érdekében? Azt gondolom, a mai helyzetben, amikor a költségvetési hiány az első negy edévben már körülbelül háromszorosára nőtt annak, amit a belföldi, lakossági megtakarítások finanszírozási forrásként lehetővé tennének, tehát egy folyamatos, fizetési mérleget rontó külföldi hitelbevonásra van szükség. Ebben a helyzetben a költségvetésnek semmilyen más lehetősége nincs a kamatszintcsökkentésre, mint hogy saját magán kezdve a szigorításokat, azt mondja, én magam megpróbálok visszavonulni a hitelpiacról. Hogyha ő, a költségvetés ezt nem teszi meg, akkor biztos egy olyan kamatverseny alakul k i a megtakarítások piacán, amelyik nem lefelé, hanem fölfelé mozdítja el a kamatszintet. Csak szeretném itt mellékesen megjegyezni: ezenkívül olyan másodlagos eszközei voltak a költségvetésnek a kamatszint befolyásolására, amelyekkel lehetett élni addig, a míg volt forrásadó. Nevezetesen eltörölte, vagy nulla százalékra szállította a kormányzat a betétek után fizetendő kamatadót, lemondott egy pillanatnyi költségvetési bevételről - tehát nem rövid távú egyensúlyi szempontokat követett , lemondott egy közvet len költségvetési bevételről annak érdekében, hogy a kamatszint lejjebb menjen, ne terhelje ez az adósáv is a kamatokat. Biztos vagyok abban, hogy azok a javaslatok, amelyek most ennek az újbóli bevezetését vetik fel, nem számoltak azzal a hatással, hogy e z egészen bizonyosan, beépülve a kamatszínvonalba, ennek a megnövekedését okozva, lényegesen nagyobb veszteséget okoz rövid távon a költségvetésnek, hosszú távon pedig magának a gazdaságnak; hiszen a vállalatokat, vállalkozásokat sújtó kamatszintet emelné még tovább. A másik kérdés: lehete belföldi piacra - tehát a belföldi kereslet korlátozása nélkül - tartósan gazdasági élénkítést alapozni. Emlékezünk rá valamennyien: a '80as évek végén talán a gazdasági dilemmák egyik legsúlyosabbika az volt, hogy volt az országnak egy viszonylag jelentős importfüggősége - hasonlóan a maihoz , csak ennek az volt a sajátossága, hogy nyugati importot jelentett, és a gazdasági exportteljesítmények elsősorban a KGSTn belül, KeletEurópában voltak realizálhatók. Tehát a ga zdaság valahogy úgy működött, hogy dollárért importált, majd rubelért értékesítette ezt a terméket. És ebből az a képtelen helyzet állt elő, hogy sikerült - némi védett, inkubátoros gazdasági feltételek kialakításával - a dollárból rubelt termelnie az orsz ágnak. Akik egy olyan helyzetben, amikor az évi kereskedelmi mérleg hiánya a három és fél milliárd dollár körüli összeg, azt gondolják, a gazdaság folyó működéséhez lényegesen több importárura van szükség, mint amennyit ugyanez a gazdaság exportálni tud és belföldi piacra lehet alapozni a gazdasági növekedést, azok nem mást javasolnak, mint azt, hogy lehet dollárért importálni, a dollárt forinttá konvertálni, és a gazdaság tartósan működhet úgy, hogy a dollárból forintot gyárt. Sajnos a helyzet az, hogy ez egy olyan csodamasina lenne, amelyik nagyon gyorsan fel kellene hogy hagyjon a működésével: elfogyna az a dollár, amiből forintot lehet gyártani - és a dolog nem vezetne sehová. Még egy dolog, amit a költségvetés tehet annak érdekében, hogy javítsa valamel yest a gazdasági növekedés feltételeit; ez pedig az, hogy a fogyasztás és a felhalmozás arányát valamilyen módon befolyásolja. Tehát nemcsak abban az értelemben, hogy a lakossági megszorításokkal, az egyéb más intézkedésekkel - bérkorlátozásokkal - próbálj a a lakossági végső fogyasztást korlátozni, hanem azzal is, hogy azt mondja: a saját költségvetési intézményeim terén is olyan takarékossági akciókat indítok, hogy a költségvetési intézményi fogyasztás is csökkenjen, és egy olyan eltolódás következzen be a végső felhasználásban, ahol kedvezményezem a fejlesztési célú, beruházási célú kiadásokat, és korlátozni igyekszem minden folyó költségvetési kiadást. Pontosan annak érdekében, hogy azok a gazdasági tevékenységek legyenek kedvezőbb helyzetben a jövőben, a melyek fejlődni képesek, amelyek piacképes termékekkel, szolgáltatásokkal tudnak előállni. Az ő számukra legyen kedvezőbb a környezet, annak érdekében, hogy egy olyan exportteljesítményt tudjon az ország realizálni, amely valóban fedezni tudja hosszú távon is a gazdaság működésének importigényességét.
