Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BARSINÉ PATAKY ETELKA, az MDF
2498 Azt gondolom, ezek a kiadáscsökkentő, megtakarító intézkedések azok, amiket egy költségvetés megtehet annak érdekében, hogy a gazdaság valóban stabilan működő feltételek közé kerüljön. Még egy dologra szeretné k kitérni a hátralevő két percben, egy konkrétumra: sokan megkérdőjelezték a privatizációs bevételek realitását, fölvetve, hogy nem kelle emiatt majd ebben az évben még egyszer pótköltségvetést benyújtani. A dolognak nem is ezzel a részével szeretnék fogl alkozni, hanem van a kritikának egy másik ága, amelyik azt mondja, hogy a privatizációs bevételeket eleve nem lenne szabad a folyó költségvetésben megjeleníteni, hiszen azok tőke jellegű bevételek, és nem vonhatók be a folyó kiadások finanszírozásába. (11. 10) Azt csak mellékesen jegyzem meg - de azért fontos felhívni rá a figyelmet , hogy ez az érv természetesen kioltja azokat a költségvetéssel szembeni ellenérveket, hogy ha sikerül lenyomni a hiányt 156 milliárdra, akkor már teljesítjük a maastrichti norm ákat: 3 százalékra kerül le a költségvetés hiánya a GDPhez képest, hiszen gondoljunk bele, hogy ez - a 156 milliárddal - egy olyan költségvetési hiány, amelyben benne van egy 150 milliárdos privatizációs bevétel is, amire tartósan természetesen nem lehet számítani. Ha azt most kivesszük belőle és úgy számoljuk a hiányt, akkor az bizony a GDP 6 százaléka körül mozog, ami már korántsem olyan jó teljesítmény, mint amire itt egyesek hivatkozni szeretnek, és ezzel kétségbe vonják a pótköltségvetés indokoltságát . Az, hogy mégis megjelenik a folyó kiadások között, a folyó költségvetésben a privatizációs bevétel, azzal indokolható, hogy ha ezt nem tennénk meg, nem a költségvetésen keresztül, a költségvetési kiadások finanszírozására vonnánk be a privatizációs bevét eleket, akkor nem tennénk mást, mint hogy lehetne azt közvetlenül az államadósság törlesztésére fordítani, ugyanakkor egy pontosan ekkora mértékű pluszhitelt kellene felvenni annak érdekében, hogy a költségvetési hiány finanszírozható legyen - csak éppen e lveszítettük szem elől a privatizációs bevételt és nem jelenne meg a költségvetési összefüggésrendszerben. Azt gondolom tehát, hogy igazuk van a kritikusoknak, amikor azt mondják: tartósan nem lehet ezzel a forrással számolni. Éppen ezért viszont fontolják meg: nincs olyan jó helyzetben a költségvetés, hogy rövid távon lemondhatna erről. Indokolt a pótköltségvetés beterjesztése és a kiadás, az egyensúlyhiány, a hiány mértékének csökkentése minden egyéb eszközzel, hiszen most olyan forrásokat is be kell vonn i átmenetileg, amelyekre tartósan nem lesz lehetőség, és most egy olyan gazdasági növekedést kell megalapozni, ami hosszú távra fenntartható lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! M ielőtt megadnám a szót Barsiné Pataky Etelkának, az MDF képviselőcsoportja vezérszónokának, Gaál Gyula képviselőtársunk labdarúgás hasonlata kapcsán az jut eszembe, hogy nálunk, ha nem megy a csapatnak, akkor elsőnek az edzőt szokták lecserélni. Barsiné Pa taky Etelka képviselőtársunk következik, őt követi Keller László, az MSZP vezérszónoka, az elnöklést pedig átadom Kóródi Mária alelnök asszonynak. (Szórványos taps.) (Az elnöki széket dr. Kóródi Mária foglalja el.) BARSINÉ PATAKY ETELKA , az MDF képviselőcs oport részéről: Elnök Asszony! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretnék elnézést kérni a jelenlévőktől, hogy én nem a medicinlabdával fogok foglalkozni, hanem a pótköltségvetéssel, ugyanis nem értek a labdarúgáshoz. (Mozgás.) Nyolc hónap alatt három kö ltségvetés. Ez nem kis teljesítmény, mondhatni, rekord. Törvényeink szerint akkor lehet pótköltségvetést készíteni, hogyha a gazdasági körülmények változása azt indokolja. Nos, ha körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy NyugatEurópában az utóbbi időben soha
