Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GAÁL GYULA, az SZDSZ
2496 viszonylag langyos és dédelgetett bajnokságban, h anem valóban a kemény gazdasági, illetve sportversenyek terén is megállja a helyét. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben mégiscsak érdemes meggondolni az edző javaslatát is, aki a nagyobb munkára, az állóképesség fokozására helyezi a hangsúlyt. Ebben a he lyzetben tehát mit kell tenni egy gazdaságpolitikáért felelős kormányzatnak, hogyan teheti állóképesebbé ezt a magyar gazdaságot annak érdekében, hogy eredményesebben vehessen részt a nemzetközi versenyben? A kérdés a pótköltségvetés kapcsán természetesen úgy merül fel, hogy szükségese a költségvetési kiadások csökkentése, szükségese a költségvetési hiány mérséklése, és ez a hiánymérséklés vajon ellene vane egy tartós, megalapozott és hosszú távon is ható gazdasági növekedésnek. Többen azzal érveltek - i tt, ahogy már mondtam, eltér sokak véleménye , hogy vegyük csak figyelembe, hogy ez a költségvetés, ha leválasztjuk róla az adósságszolgálattal kapcsolatos terheket, akkor tulajdonképpen egyensúlyban van, tehát a költségvetés elsődleges kiadásai nagyjából fedezve vannak a közvetlen bevételek révén. Tehát itt olyan nagyot nem lehet lépni, nincs mit megtakarítani, nincs hová visszahúzódni a költségvetésnek, valami mást kellene kitalálni. (11.00) Ez az érvelé s ugyanakkor elfelejtkezik arról, hogy a költségvetés adósságszolgálattal kapcsolatos kiadásai az 500 milliárd forintos nagyságrend körül mozognak. És teljesen mindegy a kiadások szempontjából az, hogy ez most a rendőrség tevékenységének támogatására megy, az oktatás támogatására, az egészségügy támogatására vagy éppen kamatkiadásokra megy. Ha nem vonjuk kétségbe azt a kötelezettséget, hogy ezt törlesztenie kell a költségvetésnek, akkor el kell fogadnunk, hogy itt egy olyan jelentős mértékű, hiányt okozó té nyezőről van szó, ami mellett nem lehet elmenni azzal a könnyed megállapítással, hogy hát hiszen ezek csak a kamatkiadások, nem valódi költségvetési, elsődleges működési kiadások. A vitának ebből a szempontjából teljesen érdektelen ez a kérdés. Ha nem vonj ák kétségbe képviselőtársaim, hogy ezzel a kiadással szembe kell néznie a költségvetésnek - és nincsen más lehetőség, mint hogy szembenézzen , akkor tudomásul kell venni, hogy a hiányt ezzel együtt kell elfogadható mértékűvé csökkenteni. Gondoljunk bele, mit jelentene az, ha megkérdőjeleznénk a belföldi államadóssággal kapcsolatos terhek fizetési kötelezettségét. Nyilván nagyon sok olyan magánszemély van, aki találkozott már a költségvetési hiány finanszírozásának problémájával abban a formában, hogy ő mag a vásárolt államkötvényt, kincstárjegyet; vagy most szinte mindenki találkozik nap mint nap a hirdetésekben a kincstári takarékjegy fogalmával, amit reklámoznak annak érdekében, hogy bevonják a lakossági megtakarításokat a hiány finanszírozásába. Ezekben a reklámokban mindenki azzal találkozik, hogy bizonyos hozamígéreteket ad a kormány ezek mellé. Tehát azt mondják: ha kölcsönadja Mari néni a tízezer forintját a költségvetésnek, akkor azután különböző mértékű kamatot kap - ugye, most már közelít a 30 száza lékos mértékhez a garantált kamat , és ő azért fogja odaadni ezt a pénzt, mert ezt az ígéretet kapta mellé. (A jegyzői széket dr. Kiss Róbert és Nahimi Péter foglalja el.) Azt gondolom, senki nem vonhatja kétségbe azt a kötelezettséget - hogy ha ezeknek a kölcsönöknek a törlesztésére kerül sor , hogy Mari néni valóban megkapja azt a kamatot, amit e mellé a költségvetés ígért. Tehát ez egy ugyanolyan kemény fizetési kötelezettsége a költségvetésnek, minthogyha bármilyen más, az elsődleges, közvetlen folyó kiadásokkal lenne kapcsolatos. Lehete növekedni tehát anélkül, hogy ezt a jelentős költségvetési hiányt mérsékelnénk? Úgy érzem, abban nagyjából megint csak egyetértés van, hogy a gazdasági növekedés legnagyobb nehézsége a kamatszint viszonylag magas volt ában található. A gazdasági egységek, aktorok, vállalkozók működését jelentősen nehezíti az, hogy olyan magas a kamatszint, amilyen; nehezen
