Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 3 (78. szám) - A Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GAÁL GYULA, az SZDSZ
2495 mondta: elfogadják és szükségesnek tartják, hogy a kormány a költségvetési hiány csökkentése érdekében lépéseket tegyen. Abban a kérdésben is sikerült talán egymáshoz közelebb jutni, hogy az sem lényegtelen egy gazdaság működőképessége, egy, a külpiacra ennyire nyitott gazdaság esetében, mint a magyar gazd aság, hogy milyen a külföldi megítélése ennek az országnak, ennek a gazdaságnak. E tekintetben az április 12ei vitanapon még egyes ellenzéki képviselőtársaink úgy fogalmaztak, hogy semmi jót nem látnak abban a pénzügyminiszter úr által tett bejelentésben, hogy a nemzetközi pénzvilág megnyugvással és egyetértéssel fogadta a gazdasági stabilizációs csomagot, hiszen sokat hallottak már arról a korábbi években, hogy a KGST és ottani partnereink mennyire örültek a különböző intézkedéseknek és milyen egyetértés volt, mégis hová vezetett ez a dolog. Most ennek ellenére a tegnapi ülésen Csépe Béla képviselőtársam rótta fel azt a mulasztást vagy magatartást a kormánynak, amelyik a nemzetközi bizalomvesztéshez vezetett. Ő ezt a kormány cselekedeteinek tudta be. A lén yeg az, hogy a legfontosabb bajnak és a legnagyobb problémának azt ítélte meg, hogyha az ország nemzetközi megítélése romlik. E tekintetben tehát azt gondolom, megint csak közös platformon állunk egymással, amikor azt mondjuk, hogy fontos olyan lépéseket t enni a gazdaságban, a gazdaságpolitikában, amelyek nemzetközi megítélésünket javítják, amelyek a külföldi befektetők, potenciális piaci partnereink bizalmát javítják a magyar gazdaság irányában. Hol maradtak tehát akkor a vitakérdések? Azt gondolom, hogy e bben az országban a politikán kívül talán a labdarúgáshoz ért mindenki egyforma mély szakértelemmel, tehát onnan szeretnék venni egy hasonlatot, hogy miről is van szó. Hogyha egy labdarúgócsapat helyzetét akarják javítani, stabilizálni mind anyagi értelemb en, mind pedig eredményei alapján, a táblázatban elfoglalt helyére tekintettel, akkor abban könnyen egyetértésre jutnak a vitatkozó felek, hogy azt kell elérni, hogy ez a csapat minél több gólt rúgjon és minél kevesebbet kapjon, tehát mérkőzéseinek minél n agyobb részét nyerje meg és természetesen minél kevesebbet veszítsen, tehát növekvő, javuló pozíciót foglaljon el. Idáig a probléma könnyen áttekinthető, mindenki könnyen egyetérthet benne, a kérdés ezután következik, hogy mit kell tenni annak érdekében, h ogy a csapat egyre jobban szerepeljen a bajnokságban. Itt érzem úgy, hogy különválnak az érvek, és a szemléletmód jelentősen meghatározza azt, hogy ki milyen terápiát javasol egy csapat jobb szereplése érdekében. Sokan azt mondják, akik bírálják a kormányz at jelenlegi elképzeléseit, előterjesztéseit, hogy alapvetően nem lehet olyan lépéseket csinálni, amelyek túlságosan szigorúak a költségvetési kiadások területén. Tehát a labdarúgócsapat esetében például csökkenteni kell a jegyárakat a stadionban, például növelni kell a jegyszedők számát, például nem szabad elbocsátani jegyszedőket és pályagondnokokat, további szociális intézkedéseket kell tenni, hogy a melegvizes zuhanyozás minden alkalmazott rendelkezésére álljon, továbbá bizonyos intézkedéseket kell tenn i annak érdekében, hogy a labdarúgók még jobban meg legyenek fizetve, mint ahogy eddig meg vannak, hiszen ők hozzák majd az eredményeket, tehát pénzt kell fordítani az ő ösztönzési rendszerükre is. Ezzel szemben az a menedzser, aki felelős azért, hogy a cs apat valóban lábra kapjon és stabilabban szerepeljen abban a bajnokságban, azt fogja állítani, hogy hölgyeim és uraim, ilyen pénzügyi helyzetben én szívesen adnék teret mindenféle ilyen remek ötletnek. Természetesen növelhetjük a jegyszedők számát is, a la bdarúgók győzelmi prémiumait is, de a dolog nem ettől fog megváltozni, bizony arra is szükség van, hogy kicsit edzeni kellene, kicsit dolgozni kellene azért, hogy a csapat jobban szerepeljen. Tehát hogyha van egy kis pénz, akkor mondjuk medicinlabdavásárl ásra kellene azt költeni, mert a csapat állóképessége igen gyengécske. A hazai bajnokságban még csakcsak elszerepelget, de ha nemzetközi porondra kell kimenni, akkor bizony rögtön kiderül, hogy baj van az állóképességgel, baj van a teljesítőképességgel, m árpedig a csapat teljesítőképességének igazi fokmérője az, hogy be tudjae bizonyítani a nemzetközi színtéren az alkalmasságát, azt, hogy egyenrangú partnere a különböző vetélytársaknak, nemcsak itthon, egy
