Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. május 2 (77. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA munkaügyi miniszter: - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
2465 Köszönöm. Kétperces reagálásra soron kívül megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magda miniszter asszonynak. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA munkaügyi m iniszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Ilyen késői órán, azt hiszem, hogy nem lenne tisztességes a szakmai kérdésekre reagálni, annál is inkább, mert gondolom, Mádi László képviselőtársam is túl akart esni a felszólalásán, és olyan hihetetlen sebességgel olv asta fel a mondandóját, hogy bizony sok mondatot elvesztettem az előadásából. De három dologra mindenképpen reflektálni szeretnék. Az első: Mádi László képviselőtársam, miután hosszasan idézett az Érdekegyeztető Tanács alapszabályából, ugyanolyan jól tudja , mint én, hogy nem a munka törvénykönyvére vonatkozik az együttdöntés joga, hanem azokra a részletekre, amelyeket ő taxatíve sorolt. A törvényes munkaidő mértéke nem változik, hiszen az nyolc óra volt, marad és lesz; pótlékot nem érint az előterjesztés - tehát a kormány az alapszabályt nem sértette meg. A második: ez a "vane sapka a kormány fején, vagy nincs sapka a kormány fején?" szindróma, hiszen amiért elmarasztalt minket a munka törvénykönyvében, azt próbáltuk megtartani a közalkalmazottak jogállásár ól szóló törvény előkészítése során. Mind a két esetben elmarasztalást kaptunk: amikor az érdekegyeztetés miatt késlekedik a beterjesztés, azért, ha a kormány határozott álláspontja miatt nem késlekedik, azért. Végül a harmadik: én nem tudom, Mádi László m ilyen titkos paktumra gondol, de gondolom, kiki a saját politikai tapasztalataiból indul ki. Talán vissza kellene emlékezni arra, hogy a Fidesz vajon miért akarta megtorpedózni a társadalombiztosítási önkormányzatokat már a választások után. Nem tudom, ho gy ez a házasság az égben, vagy itt, valahol a bársonyos folyosókon köttetette. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Szigethy István, kétperces? (Dr. Szigethy István: Nem.) Nem. Tíz óra elmúlt, hallgassuk meg Szigethy képviselő urat? (Közbeszólások.) Kérem, hogyha így látják önök is, akkor nincs akadálya. Megadom a szót Szigethy István képviselő úrnak. DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A késői időpontra tekintettel nagyon lerövidítem , amit el szeretnék mondani, de néhány mondatot azért fontos lenne. Az általános vitában a Szabad Demokraták Szövetségének az álláspontját még nem fejtettük ki. A vége fele már erre is sor kerülhetett. A Szabad Demokraták Szövetsége - amint Tardos Márton i s a gazdasági bizottság elnökeként erre már hivatkozott - nagyon fontosnak tartja, hogy két alapvető erőforrásunkat: a munkaerőt és a tőkét, a termelési kapacitásokat optimálisan próbáljuk kihasználni. Ez nagyon fontos gazdasági kérdés, de természetesen en nek a jogi feltételeit is lehetőség szerint minél inkább biztosítanunk kell. Ennek egyik nagyon lényeges eszköze maga a munka törvénykönyve. Örülök a Filló Pál által elmondottaknak, mert azzal akartam kezdeni a felszólalásomat, hogy szívesebben vettük voln a, ha a munkáltatók és a munkavállalók között megállapodás jött volna létre, és ennek megfelelően egy ilyen stratégiai konszenzus alapján lehetne a munkajog részleteiről a továbbiakban tárgyalnunk. Én bízom abban, hogy a Filló Pál által jelzettek eredményr e vezetnek, és valóban, ha késve is, de valamiféle megállapodás még létrejöhet ezekben a kérdésekben. Nem lenne szerencsés, hogyha a most vitás kérdések súlyára tekintettel esetleg még sokkal komolyabb és sokkal több konfliktussal járó vitás kérdésekben se m lehetne esetleg a későbbiekben megállapodásra jutni, ha ebben sem sikerül. A munkajogi jogalkotás alapjait a piacgazdasági viszonyoknak megfelelő munka törvénykönyve alapjaiban biztosítja. Új kódexre nincs szükség. A kódex működik, a hozzá kapcsolódó jog szabályok szintén. A bekövetkezett idő azonban rámutatott arra, hogy több tekintetben előre kell lépni. A
