Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
25 De ha már mégis tovább kell beszéljek, nehogy Bauer képviselőtársam lehagyjon engem beszédidőben, akkor foglalko znék egy másik problémával: amire felépül ez az egész privatizáció, ott mindenütt ellenérdekeltségekkel találkozik. Kérdezem én: miért érdeke a volt ÁVÜnek, miért érdeke a most felállításra kerülő másik szervezetnek, hogy a privatizációt meggyorsítsa és b efejezze? Könyörgöm: ma munkanélküliség van! Ma ezek az emberek több százezer forintos havi fizetéseket kapnak az ÁVÜnél meg imittamott - ahogy a számvevőszék jelentésében olvastam. Kérdezem én, melyik az a hülye ember, aki hajlandó munkanélkülivé válni? ! Ő azt mondja, a legfiatalabb kolléga 21 éves, amíg az a nyugdíjkorhatárt nem éri el, addig ez a privatizáció tartson, mert végeredményben ebből élünk! Tehát egyszer ez van. Másodszor kérdezem én: azok az igen rosszul működő vállalatok, amelyeket a költsé gvetésből, a mi fillérjeinkbőlforintjainkból tartanak fenn, s ott ül a menedzsment - mai kifejezéssel élve; ugye, igazgató, főkönyvelő, ezaz, aki megkapaszkodott , s nem csinálnak semmit a világon, mert nincs munka, nincs piac, a munkásokat már kitették , de a költségvetés fizeti őket. Ha privatizálok, hohó! megveszi egy tőkés, aki tényleg munkát akar, én meg nem vagyok túlzottan alkalmas erre a feladatra, engem ki fognak rúgni. Tehát ennek következtében mi az érdeke annak az állami vállalatnál ülő - mode rn kifejezéssel élve - úgynevezett menedzsmentnek? Az, hogy élete végéig ott üljön, és az a vállalat ugyan nem termel, a munkásokat már rég elbocsátották, a gazdaságunkat előbbre nem viszi, csak hátra, de neki megvan a fizetése, szép nyugdíjat, végkielégít ést kap - és így tovább... Ennek következtében ez az egész ügy borzasztó, és nagyon rossz a felépítése, mert ha ezt az ellenérdekeltséget nem tudjuk megszüntetni - márpedig sem '88ban, sem '90ben, sem '94ben nem tudtuk, és ez a törvé nyjavaslat sem szünteti ezt meg , akkor gyakorlatilag ugyanott állunk, hogy ez a privatizáció sose fejezhető be; mint ahogy négy évvel ezelőtt megmondtuk, hogy a kárpótlási törvény és a kárpótlás sem hajtható végre, annak sem lesz soha vége, amit kínjukba n itt kitaláltak, hogy a kifosztott embereket részesítsék valamiben, és amelyik szintén teljesen alkalmatlan arra, hogy vagyonhoz juttasson, hogy működtetni tudjon. Tehát a régi nemzeti középosztály, amelynek tagjait kifosztották, kizsákmányolták, az a mun kásember, aki létrehozta a vagyonokat, csodálatos dolgokat hozott létre éhbérért, a nyugati munkásfizetések 10 százalékáért épített csodálatos gyárakat, bővített csodálatos üzemeket - ők most mind ki vannak semmizve, le vannak nullázva. Jöjjenek az újgazda gok! (16.50) Az SZDSZ szerint a piacgazdaság azt jelenti, hogy aki dolgozott, akinek valamije volt, akitől valamit elraboltak, annak semmi, majd az újgazdagok megoldják a dolgokat, meg fognak gazdagodni, mert ahogy Bauer képviselő úr mondta, mindenütt az a szokás a világon, hogy van egy pár milliomos és van egy csomó melós. Ez igaz, csak nem szeretném, hogy Magyarországon a magyar emberek csak melósok legyenek, azt szeretném, hogy akinek Magyarországon tulajdona volt, az kapja vissza a tulajdonát, azt szer etném, hogy az a magyar munkás, aki a világ egyik legjobb munkása, jó fizetést kapjon, mert egy kreatív, alkotóképes ember, ne legyen kiszolgáltatva, ne zsákmányolják ki. Mi ezt szeretnénk. Tehát az én javaslatom - és azt hiszem, ezzel a kisgazdapárt frakc iójának nagy része is egyetért - az, hogy ezt az egész privatizációs törvénytervezetet úgy, ahogy van, a kormány vonja vissza és találjon ki valami normálisat. Ha mégsem lehet visszavonni, akkor van egykét javaslatom. (Zaj a bal oldalon.) Az egyik javasla tom az, hogy ennél a privatizációs törvénynél biztosítani kell az ellenőrzést a parlamenti hatpárti, paritásos alapon felállított bizottság révén. A másik az, hogy ennek a teljes nyilvánosság előtt kell lefolynia. A stratégiában az egyik oldalon ugyan az v an, hogy "a nyilvánosság biztosítása", a másik oldalon viszont sorolják, hogy milyen titkok vannak: államtitok, vállalati titok, pénzügyi titok stb. Addig titkolózunk, míg megint egy hatalmas korrupciós botrány keletkezik, tehát nyilvánosság szükséges. Val amit tenni kell a kizsákmányolt, kifosztott, kisemmizett emberekkel, őket valamiképpen vagyonhoz, lehetőséghez kell juttatni és ezek után lehet azzal foglalkozni, hogy ez a privatizáció - ha a kormány nem vonja vissza,
