Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 13 (54. szám) - A Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendőkről szóló 25/1994. (IV.13.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának újramegnyitása és lezárása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
239 A további elemei a megállapodásnak, hogy a parlamenti döntés után, tehát ettől függ tu lajdonképpen a megállapodásnak a másik két pontja is, a parlamenti döntés után kezdődnek szakértői tárgyalások, erre a szövegben is szerepel, elválaszthatatlan csomagelemeket tartalmazó csomagtervről és a garanciákat is tartalmazó államközi szerződésről. A következő ilyen kiegészítő eleme ennek a megállapodásnak, hogy a felek közös monitoringrendszert hoznak létre a működési tapasztalatok, illetve a környezeti hatások elemzésére, és egy év múlva erre visszatérnek. Végül a szóbeli megállapodás és az emlékez tető is, és ebben sincs különbség, hangsúlyozza, hogy a megállapodás ideiglenes jellegű, és a felek Hága előtti pozícióit nem érintheti. Így szól ez a szóbeli megállapodás, az emlékeztető ezt hozza vissza. Mondom, az összefésülésének én nem látom különöseb b akadályát ebben a pontban. Tehát amikor ez az emlékeztető - most egy magyar, pontosabban egy szlovák ellentervezetet áttanulmányozunk, elvégezzük az egyeztetést, és utána ez - érvényre lép, akkor jött létre tulajdonképpen hivatalosan az a szóbeli megálla podás, amely a parlamenti előterjesztésnek az alapját képezi. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Megadom a szót Csapody Miklósnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. DR. CSAPODY MIKLÓS (M DF) : Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Szeretném megköszönni a külügyminiszter úr tájékoztatását is. Értem ezt a logikai sorrendet, amit ő vázolt, ezért is köszönöm meg a tájékoztatást. Én sem hiszem, hogy ugyanarról a beszélgetésről két eltérő emlékeztető készülhetne, tehát itt nyilván a már elnézést kérek esete nem fordulhat elő, tehát hogy ki kér kitől bocsánatot. De olyan komoly kérdésről van szó, hogy nem ironizálni szeretnék. Csak azt szeretném mondani, hogy az én értelmezésem szerint sem egy szóbeli megállapodás, sem pedig egy arról készült emlékeztető nem lehet nemzetközi jogforrás, tehát nem jelenthet garanciákat, következésképpen egy parlamenti döntés, aminél komolyabbat én demokráciában nem ismerek, egy parl amenti döntés nem lehet előföltétele annak, hogy utólag teljesüljön egy szóbeli megállapodás politikai tartalma. Tehát én tudtam követni külügyminiszter úr logikáját, és meg is értem ezt a dolgot, csak nem tudok szabadulni annak a gondolatától, hogy most, amikor már annyi hét, annyi nyilatkozat, annyi soksok álláspont és módosító indítvány után tényleg úgy látszik, amit több kormánypárti képviselőtársam is kívánatosnak tartott velem együtt, hogy nemhogy az indulatok nincsenek már jelen, hanem a politikai f ölhangok, vagy olyanolyan dolgok, amelyek beterítenék ezt a kérdést, egyszerűen annak a gátját jelentve, hogy előbbre jussunk, ezek már nincsenek jelen, és ezért tudom én is ilyen nyugodtan mondani, hogy az a kérdés, hogy egy diplomáciai csatorna hogyan m űködik nyilván két miniszterelnök, két kormányfő között a külügyminisztériumok segítségével, az emlékeztető mikorra készült el, hogyan, ez korrekt, és így is van. (19.10) A legnagyobb gondom az, hogy a parlamenti döntés képezi egy utólag érvényessé váló m egállapodás előfeltételét, és - ha jól értettem - nem az a helyzet, hogy itt egy konkrét dolog van. Én nem vagyok papírmániás, tehát nem arról van szó, hogy ide a papírt, és akkor hiszek neki - hiszen hány hazugságot láttunk már ékes szavakkal leírva, papí rra vetve?! , hanem az volna az illendő, hogy két kormányfő kormányaik, nota bene parlamentjeik döntésével rendelkezve tárgyaljon, és nem utólag hoznának ismét lehetetlen döntési helyzetbe egy parlamentet. Az én logikám tehát ennyiben fordított - tisztele tben tartva és megértve természetesen miniszter úr álláspontját.
