Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP):
2311 ügyrendileg mi ketten vagyunk igazán számottevőek ebben az ügyben, úgyhogy kérem, mondja el! (Derültség.) DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP) : Köszönöm, elnök úr. Én csak azért tettem ezt hozzá, mivel rövid az idő, és lehet, hogy akkor van egy olyan tendencia is, hogy ilyenkor már úgy sincs se tévé, semmi, és vannak, akik úgy gondolják, hátha akkor becsúsznak a tévéközvetítésbe... ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Képviselő úr, óvjon meg ettől be nnünket: tudomásom szerint háromnegyed nyolckor kapcsol esetleg ide a tévé - de gondolom, addig nem kíván beszélni... (Derültség.) DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elöljáróban megkockáztatnék egy eretnek vélemén yt: itt igazából nem a Bokroscsomagról tárgyalunk, nem arról mondunk véleményt, hanem a szociálliberális kormány első tíz hónapi teljesítményét értékeljük a parlament nyilvánossága előtt egy nagy, ömlesztett massza formájában. Miért mondom mindezt? Hadd utaljak Szabad György képviselő úrra: itt elsősorban egyet nem értő nyilatkozatok hangzottak el, én viszont tökéletesen egyetértek a képviselő úrral abban, hogy ezt a két tucatnyi törvényt egy kicsit túlzás volt egy törvénybe összesűríteni, és szakmailag s okkal megalapozottabb lett volna az, hogyha legalábbis szakterületenként tárgyaljuk meg. Egyébként hiába mondta az ellenzék, hogy ezeket a szakmailag egymástól eltérő részeket nem szabad egy törvényben tárgyalni: szavaink süket fülekre találtak. A társadal mi párbeszéd, a kompromisszumok kormánya nemcsak most nem törődött az ellenzék véleményével, hanem fennállása alatt egyszer sem figyelt oda igazán a kifogásokra, pedig megalapozottan megfogalmaztuk ellenérveinket a kormányprogram vitájában, megfogalmaztuk ellenvéleményünket a felesleges múlt évi pótköltségvetés vitájában - véleményünk nem érdekelte a koalíciót. Felhívtuk a figyelmet az 1995. évi költségvetés megvalósíthatatlanságára is - mindez hiába volt. El kell azonban ismernem azt is, hogy tévedtünk. Mi úgy gondoltuk, hogy az új költségvetésre vagy új pótköltségvetésre majd valamikor a második félévben lesz szükség, hát bebizonyosodott, hogy majdnem az első negyedévben szükség lett rá - mondjuk ez a második negyedév, és immáron itt lesz előttünk az új pó tköltségvetés. A kormány tehát nem figyel oda az ellenzék és a társadalom véleményére; visszafelé is mutogat, és próbálja bűnbakként beállítani az előző koalíciót - erre is találhatunk példákat. Igen tisztelt kormánypárti képviselőtársaim - bár nagyon keve sen vannak itt... (Dr. Szabó Zoltán, az ellenzéki pártok teljesen üres padsoraira mutatva: Még mindig többen, mint az ellenzék!) Jó, bocsánat! Ez igaz. (Derültség.) Önöknek is illene néha a tükörbe tekinteni, nemcsak az ellenzéknek. Tíz hónap után egyre ke vésbé illik a hibákat másra hárítani, mert a jelenlegi helyzetért egyértelműen a szakértői kormány a felelős, amelynek kemény munkával sikerült az előző kormányzat ideje alatt produkált szerény, de emelkedő tendenciákat nem csak megállítani, hanem zuhanáss á - bocsánat: lavinává - változtatni - hogy a délelőtti MSZPs vezérszónok szavaira utaljak. Csak egyetlen bizonyítékot hoznék fel az önök véleménye megalapozatlanságának igazolására: Az elmúlt négy évben minduntalan azt hangoztatták, hogy a kormány - márm int az előző kormány - szociálisan érzéketlen. Részben ezzel nyerték meg a választásokat, mert azt sugallták, hogy szélesíteni fogják a szociális juttatásokat - ezt a sugallatot a választók sajnos el is hitték önöknek. Most pedig azzal vádolják meg az előz ő koalíciót, hogy túlzottan is érzékeny volt. Nem érzik, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az ellentmondást?
