Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter:
2308 jelent, hogy egy kétkeresős, kétgyermekes családnál 100 ezer forint egyhavi bruttó összjövedelemmel kell rendelkezni, és ezzel bizony a családoknak kevesebb, mint húsz százaléka rendelkezik ma Magyarországon. Ebből két következtetés adódhat. Az egyik következtetés, hogy Magyarországon gyakorlatilag a népesség csak 5 vagy 10 százaléka az, amelyik körülbelül, hogy úgy mondjam, a létminimum fölött él, tehát valamennyire is elfogadható színvonalon, az összes többi ember szegény ember. Azt gondolom, ha ezt a következtetést vonnánk le, akkor nagyon nagy tévedésben lennénk. Sokka l inkább úgy érzem, hogy a létminimum számításával van baj és azzal, hogyan van igazából meghatározva a szegénységi küszöb ebben az országban. A szegénységi küszöb meghatározása természetesen nyilvánvalóan egy történelmi kategória is, tehát a magyarországi létminimum nyilván nem vethető egybe a kalkuttai, indiai létminimummal adott esetben. Mégis azt gondolom, ezek a meghatározások nagyonnagyon rossz közgazdasági alapon állnak. Nem lehet egy ország lakosságának a 8085 százalékát szegénynek vagy létminimum alatti színvonalúnak minősíteni, mert ha ez így lenne, akkor abszolút nem értem, hogy mi az a több mint négymilliárd dollárnyi devizaszámlaösszeg, ami benn van a bankokban a devizamegtakarítások eredményeképpen, s aminek tíz százaléka meg tudott mozdulni több tízezer, több százezer ember munkájának eredményeképpen gyakorlatilag egy hét alatt. (18.40) Nem értem, hogyan lehetett ebbe az országba tavaly csaknem 200 ezer gépkocsit importálni, amelynek az összköltsége több mint 1 milliárd dollár volt, és ez az 1 milliárd dollár igenis nagyon nagy mértékben rontotta a folyó fizetési mérleget! És sorolhatnám ezeket az összegeket. Nem érthetném azt, hogy miért van Magyarországon most már olyan mértékű rádiótelefonellátottság, amely európai, nyugateurópai és amer ikai viszonylatban is példátlanul gyors növekedést eredményezett, és horribilis profitokhoz juttatta a rádiótelefontársaságokat, amelyek elhűlve tapasztalták, hogy Magyarországon ilyen nagy lehetőségek vannak. Ezt persze nem lehet azzal megmagyarázni, hog y nincsenek vezetékes telefonok, mert egy kicsit drágák ezek a telefonok. Én egy picit tamás vagyok a tekintetben - még ha Bokrosnak is hívnak és Lajosnak , hogy e tekintetben Magyarországon mindenki szegény lenne. Tehát úgy gondolom, valami nagyon nagy b aj van ezekkel a közgazdasági alapvetésekkel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a 25 ezer forint egy kőbe vésett szabály, amin adott esetben nem lehet változtatni. Csak azt jegyzem meg szerényen, hogy meggyőződésem szerint az ország teherbíróképességé vel összhangban kell ezen változtatni. Egy másik ilyen téma a középrétegek helyzetével kapcsolatos, amire elsősorban Szilágyiné Császár Terézia utalt, aki ugyan most nincs itt, úgyhogy az általa elmondottakra nem fogok részletesen reagálni. De ha az előző gondolatmenetemhez még két mondatot hozzáfűzhetek, akkor azt szeretném elmondani, hogy Magyarországon tulajdonképpen minden hatásvizsgálat részleteiben kimutatta, hogy nagyon szélsőségesen szóródnak a jövedelmek, és ennél még szélsőségesebben szóródnak a v agyoni helyzetek. Ez igazából nem arra enged következtetni, hogy itt komoly középrétegek lennének, hanem igazából az a következtetés adódik, hogy nincsenek is középrétegek. Tehát szó sincs arról, hogy mi a középrétegek helyzetét tudatosan megrendítjük. A k özéprétegek még nem tudtak kialakulni ebben az alig polgárosodott társadalomban, amely társadalomban egyébként is - a középrétegekről szólva - nagyon fontos megemlíteni azt, hogy középrétegen mindig azt értjük, aki hozzájárul a társadalmi közkiadások visel éséhez, aki eltartja az államot; nem pedig azt tartjuk középrétegnek - mindenféle szociológiai, szociálpolitikai definíció szerint sem , aki úgymond rászorul, akinek családi pótlékot kell adni, akinek gyest kell adni. De tovább szeretnék menni... Nagyon f ontos az is, hogy a családi pótléknak, még egyszer mondom, a lakosság kevesebb mint 20 százalékától való megvonása folytán nagyon sokan ma ebben a teremben farkast kiáltottak, nevezetesen, hogy az emberek nem fognak gyereket szülni, rengeteg lesz az abortu sz, el fognak válni az emberek, nem fogják továbbtaníttatni a csemetéiket. Azt gondolom, ez elég furcsa felvetés, különösen egy olyan párt tagjai részéről, akik magukat abszolút
