Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
2302 Most nem kívánok beszélni már sem a közalkalmazotti elbocsátásról, meg egyéb ilyen dolgokról, csak hadd utaljak arra, amit fe lvetettem problémaként: ha már a jelennel kapcsolatban valamilyen terheket kell vállalni a családnak, akkor legalább a jövővel kapcsolatban adjunk neki valamilyen fajta kapaszkodókat. És ha a jövővel kapcsolatban még mindig lebegtetné a kormány azt, hogy a családi házakra, az ingatlanokra kiveti a vagyonadót, akkor megint csak az a kép rajzolódik fel számunkra, amit előttem Ungár Klára mondott, hogy ez még csak a saláta, a bevezető. S ha jön az államháztartási törvény, amely a húsételeket jelenti, akkor azt gondolom, ez egy nagyon gyomorfájdító desszertként jelenne meg. Hiszen azok a családiháztulajdonosok, akik kalákában építették fel a házukat, azok nem rendelkeznek olyan fajta jövedelemmel, hogy elbírnának akár egy 1 százalékos vagyonadót is. Hiszen az ő házuknak az értéke egy értékbecslés folyamán elérheti a kétháromnégymilliót is. Ugyanakkor az ő jövedelmi helyzetük nem felel meg ennek a becsült vagyontárgynak. Nem felel meg, már csak azért sem, mert a családokkal kalákában dobták össze. Ez nyilvánval óan inkább a vidékiekre vonatkozik. Budapesten és a nagyobb városokban a kaláka elég nehéz lenne. Erről tehát nem kívánok beszélni. Végül a szellemi tulajdont érintő dologról mondanék néhány szót, amely kimondottan szakmai jellegű problémára hívná fel a ti sztelt pénzügyminiszter úr figyelmét. Ezeket a dolgokat azok fogalmazták meg, akik a szerzői joghoz értenek. Itt szeretnék rámutatni arra, ami a 85. §t érinti, amely körülbelül úgy szól, hogy a társadalombiztosítási járulék alapját, egyebek közö tt a szerzői jogdíjat is meg kívánja terhelni egy 44 százalékos járulékkötelezettséggel. Ezzel a bevezetéssel több probléma is adódik. Nyilvánvalóan az érintettek az egészet elvetésre javasolják. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam azt, hogy mely területeket é rinti ez leginkább: a tudományos közéletet, a felsőoktatási életet, mindazokat a publikálókat, akik a közéletben részt vesznek. A publikálás alatt értelemszerűen sok mindent lehet érteni, az írást is. De hadd hívjam fel a figyelmet azokra a képző- és iparm űvészeti alkotókra is, akik szintén e törvényi passzus alá tartoznának, valamint azokra az előadó művészekre, akik sokféle területen működnek. Itt két probléma van. Az egyik: a szerzői jogdíjat kétféle formában szokták kezelni. Az egyik a közös jogkezelés. A másik pedig az egyedi jogérvényesítés. A közös jogkezelés tulajdonképpen az esetek döntő részét magában foglalja. Ennek az a lényege, hogy a szerzői mű felhasználása úgy történik, hogy gyakorlatilag lehetetlen ahhoz - tehát ehhez - a jogosult engedélyét előre kérni. Tehát a nyilvánosságra kerülő művek végül is utólag jutnak el az adott szellemi tulajdonoshoz. Ennek a közös jogkezelésnek a területe napról napra szélesedik és tulajdonképpen nem valósítható meg a tervezett járulékalap szélesítése. Ugyanis a felhasználó nem köt semmiféle megbízási szerződést a jogosulttal, vagyis nincs biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony. Nincs is ezért olyan meghatározott, a jogosultat érintő díjösszeg, jogdíj, amely a járulék alapjául szolgálna. A felhasználó ehely ett a hivatalos lapban közzétett szerzői jogdíjközleményben meghatározott szerzői jogdíjat fizeti, amely a megfizetéskor nem nevesíthető. (18.10) Vagyis nem lehet tudni, ki és milyen mértékben lesz rá jogosult, azaz vane egyáltalában biztosított, aki utá n járulékot kellene fizetni, sőt a jogdíjak címzettjei a legjelentősebb részben külföldi szervezetek, illetve magánszemélyek, és a belföldi címzettek között is vannak nem magánszemélyek, illetve biztosítottaknak nem minősülő személyek - elnézést a túl hoss zú mondatért. A jogosultakat illető jogdíj összegét csak a felhasználást követő évben, a jogdíjfelosztás után lehet meghatározni. Ekkor elvileg olyan esetekben, amikor a jogdíj jogosultja olyan jogalany, aki biztosítottként szóba jöhet - például belföldi s zerző , előírható járulékfizetési kötelezettség a biztosított terhére. Azonban csak olyan egészségbiztosítási és/vagy nyugdíjjárulék megfizetésének előírása merülhet föl, akár csak elvileg is, amely után társadalombiztosítási szolgáltatás jár. Ellenkező e setben csak adónak lehet tekinteni.
