Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
2301 akár egy nagyon jó professzori álláshoz jutni - a maguk tudása és képessége szerint , azokna k a fiataloknak a számára lehetőséget ade ez a felsőoktatási rendszer, amely jelenleg van. Tulajdonképpen azt kellene mondanom, ha nem lenne felvételi, akkor ez minden további nélkül lehetséges. De a téma, a mai aktuális téma szempontjából a tandíj az, am ely ezt a kérdést fölveti, fölvezeti hozzám. Ennek a kérdésnek a kapcsán hadd idézzek egy mondatot a 76. oldalról, amely a gazdasági megszorító intézkedések törvénycsomagban szerepel. Ez pedig úgy hangzik, hogy "A jelenleg tervezett mérsékelt tandíj esélye gyenlőséget célzó kompenzálása a jelenleg érvényben levő felsőoktatási törvény alapján megoldható." Így hangzik az idézet. Én azt mondanám, hogy megoldható lenne. Csak figyelembe kellene vennünk azokat a kormányrendeleteket és miniszteri rendeleteket, amel yek ezzel a témával összefüggenek. Hadd utaljak itt a hallgatói juttatásokról szóló rendeleti szabályozásra.Ha a tandíj bevezetéséről már így beszélnünk kell, azt gondolom, akkor meg kellene vizsgálni annak a feltételrendszerét, hogyan választható szét a t andíjmentesség, a tandíjkötelezettség és a szociális ösztöndíj adhatóságának a hármassága. Ebben a hármasságban gondolkodva és ezt hozzákapcsolva a hallgatói juttatásokhoz és kialakítva egyeztetések után azokat a feltételrendszereket, amelyek ennek a hárma sságnak a bevezetésére utalhatnak, akkor azt gondolom, ésszerű és értelmes megoldás születhetne. Azt gondolom, a felsőoktatási törvényben szereplő Felsőoktatási és Tudományos Tanács keretein belül megalkothatóak azok a feltételrendszerek, amelyekről beszél ek. Azt javasolnám önöknek, hogy ebbe az irányba induljanak el, ha már a hallgatói hitelekre vonatkozó elképzelések leállítása megtörtént. Remélem, hogy ez ebben a pillanatban csak elaludt, és remélem azt, hogy újra feléled ez a gondolat és megoldhatóvá vá lna ennek a konstrukciónak a bevezetése. Vázlatszerűen, de még hangsúlyozottan szeretnék beszélni a következőkről. Ezt igazán azért teszem meg, mert ismét csak egy korosztálynak, a fiatalok korosztályának a problémája az, amellyel szeretnék foglalkozni, s ez a lakáshoz jutás problémája. Selmeczi Gabriella már utalt arra, hogy az az új kormányrendelet, amely talán tegnap jelent meg a 31. számú Magyar Közlönyben, az a kormányrendelet tulajdonképpen szinte bezárja azokat a lehetőségeket, hogy itt magasabb jöve delemmel bíró fiatalok valamilyen fajta lakástámogatási hitelhez jussanak. Tessék elolvasni azt a kormányhatározatot. Egyértelműen kiderül belőle - és reményeim szerint, ha választ kapok írásbeli kérdéseimre, akkor talán számadatokkal is tudom bizonyítani azt , hogy ez miként fog lezajlani. Ha a napi életet nézem, akkor hadd hívjam fel az önök figyelmét arra, hogy a következő időkben egy család háztartásában - főleg ha ez a törvénymódosítási csomag érvénybe lép , akkor mivel kell szembenéznie. Egyrészt a csökkenő reálbérekkel, másrészt jó néhány család esetében a megszűnő családi pótlékkal, harmadrészt már szembesültek az előző évi adótörvények kapcsán, hogy megszűnt a gyermekkedvezmények nagy része, hogy emelkednek az energiaárak. De hogy még egy adalékot hozzátegyek: azok az emberek, akik az elmúlt években fölvettek lakásépítési hiteleket, azoknak a családoknak a nagy része fiatal, illetve fiatal kisgyermekes család, azoknak a terhei bizony a hiteltörlesztéssel is növekednek. Tehát ha ezeket összeadom, ak kor a családokat itt bizony már olyan fokú hátrány, illetve nehézség éri, amiket már nehéz továbbgörgetni éveken át. Még egy dologra hadd utaljak itt, ami tulajdonképpen egy aktuális, de mégis egy akut probléma tud lenni: ez a szeptemberi beiskoláztatás, f őleg egy elsőéves gyereknél. Az a beruházás, ami egy 78 éves gyereknél szükséges, azért az is megterheli a családi költségvetést.
