Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 6 (52. szám) - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
24 kiraboltak, akik dolgoztak a termékekért, akik előállították az új termékeket, az új értékeket - s ezeket teljesen mellőzzük! A törvényben - amely, finoman fogalmazva, az állami tulajdonba vett javak privatizációját tűzte ki célul - az volt megfogalmazva már 1990ben, hogy ezt a rabolt holmit piacszerűen kell értékesíteni, és nincs ingyen osztogatás. No de könyörgöm: ingyen fosztogatás volt?! Aki azt mondja, hogy nincsen ingyen o sztogatás, az nincs tisztában azzal, hogy kirabolták az embereket! Vagy ha tisztában van vele, akkor rossz paktumok következtében elfelejtette ezt! Mert ez a törvény úgy szól, hogy nincs vagyonosztogatás ingyen. De könyörgöm, az ingyen osztogatás, hogy az én ellopott javamat visszakapom? Én nem így fogom fel. Ezzel kapcsolatban a strasbourgi bíróságtól kezdve mindenütt a magyar állampolgárok százai, ezrei követelték jogos tulajdonuk visszakapását a rendszerváltás után. Mert őket kirabolták! Azonban ez süket fülekre talált, és elkezdődött egy olyan privatizáció, ami - az én megfogalmazásom szerint - orgazda módon történt, mert nem a saját tulajdonát, hanem az elrabolt tulajdont árulja; azért kótyavetyéltük el az állami vagyon jelentős részét olcsó pénzért, me rt az orgazdáknak mindig keveset szoktak fizetni, mivel a tulajdon eredete bizonytalan, nem biztos, hogy védhető ez a tulajdon. És nem azért nem jön ide a tisztességes, a fejlődést biztosító magántőke ebbe az országba, mert nem tartozunk az Európai Unióhoz vagy mert itt antiszemitizmus van, vagy mert... ragozhatnám, hanem azért nem jön, mert még ma sincsenek rendezett tulajdonviszonyok! A Független Kisgazdapárt reprivatizációs ötletét, tervét, javaslatát az akkori koalíciós pártok lesöpörték az asztalról, h olott - közgazdászok kiszámították, és nemcsak a kisgazdapárt mondja - a teljes, becsületes tulajdonrendezést, tehát a reprivatizációt, amelyik minden, a szovjet diktatúra alól felszabadult országban megtörtént, meg lehetett volna oldani az akkor rendelkez ésre álló állami vagyon 2530 százalékából. Kapott volna részvényt a volt tulajdonos, körülbelül olyan értékben, amennyit az államosításkor ért az ő objektuma, akármije, és utána már az ellenőrzés sem lett volna olyan fontos, mert egy érdekelt 30 százaléko s részvényes, akihez visszakerül a régi, eredeti tulajdona, a 70 százaléknál ügyelt volna arra, hogy olyan kezekbe kerüljön, ahol nem elkótyavetyélés, nem a munkások kirúgása történik, nem a nyugati konkurenciára veszélyes gyógyszer- vagy növényolajiparnak vagy akárminek a leépítése, a munkások utcára tevése történt volna, és nem kellett volna állami szervezeteket létrehozni ennek az ellenőrzésére. Érdekes módon megfigyelhető, ha egy képviselő egy fél órát rászán, bárhova nyúl, mindig tud interpellálni, mer t az egész ügy tele van korrupcióval. Ma ez nem divat; ma azt szokták mondani, hogy joghézagok voltak. Ez egy új találmány, ami nagyon szép, mert itt mindenki válaszol, miniszterek, a miniszterelnök úr, és mindenki azt mondja, hogy igen, igen, ez tényleg n agy disznóság, de hát a törvény szerint erre nincs lehetőség, mert itt joghézag van, és ez etikátlan. Könyörgöm, amíg a lopás, a rablás etikátlannak minősíthető, és nem börtönbe csukják azt, aki lop és rabol és csal, addig az etikátlanságot bárki elviseli szerintem néhány milliárdért; nem mindenki olyan kényes, hogy az etikátlanság bűnében leledzve ne keressen néhány milliárdot! De amikor majd le fogják csukni ezeket az etikátlan urakat és hölgyeket, akkor esetleg majd másképp állnak hozzá a vagyon kezelésé hez, elherdálásához stb., stb! Ez volna az első gondolat. Tehát gyakorlatilag mind a '88as, mind a '90es, mind pedig ez a mostani '94es javaslat véleményem szerint rossz irányba viszi ezt az országot, egyre messzebb viszi attól, hogy itt a tisztességes tulajdonrendezés megtörténjen, egyre bizonytalanabbá válik a külföldi tőke bejövetele, mert itt a tőkének nincs biztonsága. Ezt nem értik meg a nyugati beruházók! Ők egyszerűen nem tudják, hogy itt mi történt. Mi próbáltuk itt őket félrevezetni, de lassank ént rájöttek arra, hogy itt ma sincs jogbiztonság. Mert ami egyszer előfordulhatott, az előfordulhat még egyszer is, és az erkölcsnek, a jognak ebben az országban hat éve gyakorlatilag semmiféle következménye, vonalvezetése nem történik. Ezért erkölcstelen nek tartom az egészet, és nem is volna érdemes róla tovább beszélni, az egészet vissza kellene vonni, és valami becsületes megoldást kitalálni.
