Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. MUSTÓ ISTVÁN (SZDSZ):
2299 30 százalékot. Ez nem jelenti azt, hogy a magyarok abszolút többet kapnak, csak azt, hogy a nemzeti jövedelem arányában magasabb szociális juttatásb an részesülnek, mint az Európai Unió tagállamainak polgárai. A magyar társadalom az elmúlt évtizedek alatt hozzászokott ahhoz, hogy relatíve alacsony, de biztosított színvonalon, szerény mértékben elkényeztetett legyen, és ettől nehéz megválni. A második k érdés az volt, hogy ezekre az intézkedésekre vane szükség vagy találhatnánk jobbakat is, esetleges alternatívákat. Szerintem elképzelhetünk hozzá alternatívákat. A kormányzatnak ezért hálásnak kellene lennie minden konstruktív javaslatért - nemcsak kritik áért, hanem minden konstruktív javaslatért , bárhonnan is érkezzen az. Meg kell vallanom, magam sem vagyok teljesen mentes egyes kétségektől. Engem a pénzügyminiszter úr expozéja meggyőzött a szándékról és annak helyességéről, de nem oszlatta el teljesen aggodalmaimat a várt eredmény bekövetkezését illetően. Csak néhány pontot szeretnék megemlíteni, általában már mindenről volt szó a vita során. 1. Nem kizárható, hogy a megszorítások kontraktív hatást váltanak ki a gazdaságban, ami negatív irányban befolyá solhatja a belső piac attraktivitását mind a külföldi, mind a hazai befektetők számára - elképzelhető. 2. Bizonytalan, hogy az árfolyampolitikai intézkedések ösztönzike az exportot vagy sem, éspedig két okból: egyrészt a magyar export külföldi értékesítés ének korlátja nem annyira az árszínvonal, mint inkább a magyar export szerkezeti összetétele; másrészt a magyar export importtartalma - legalábbis egyes ágazatokban - igen magas. 3. Az oktatást érintő intézkedésekről már sok szó esett a mai nap folyamán. É n csak arra a kijelentésre szorítkoznék, hogy kis országokban, amelyek nem rendelkeznek komolyabb természeti erőforrásokkal, a legnagyobb komparatív előny az emberi erőforrás, a szellemi képesség, egy olyan világgazdaságban, amelyben a termelés anyagi szub sztrátuma egyre kisebb jelentőséggel bír és amelyben a szellemi képesség, az információs tényezők - a design és mindazok, amelyek nem anyagi természetűek - egyre nagyobb szerepet játszanak. Ezt, minden szükséghelyzet ellenére ajánlanám: nem szabad figyelme n kívül hagyni. Félő vagy legalábbis magánaggodalmam, hogy a csomagban túlsúlyban vannak a fiskális, mondjuk kameralista szempontok, szemben a struktúra korszerűsítésének, a tartós növekedés megalapozásának koncepciójával. Számos egyéb részletkérdést lehet ne még elemezni annak a fényében, hogy ezek az intézkedések szükségeseke avagy pedig elképzelhető, működőképes alternatívák. Mindent összevetve nyilvánvaló, hogy a restriktív intézkedések önmagukban nem elegendők a struktúra átalakításához és a fellendülé s megalapozásához, de restriktív intézkedések nélkül nem teremtődhet meg a feltétel a gazdasági szerkezet átalakításához és a hosszú távú kibontakozáshoz. Ez a csomag nem minden, de a csomag nélkül minden más megkérdőjelezhető. S ami fontos: ennek a csomag nak egy bizonyos jelzésértéke is van. Persze kérdezhetik: vane értéke a jelzésnek? Sajnos igen, mert minél kisebbek, minél rászorultabbak vagyunk, annál nagyobb szerepe van jövőnk kialakulásában nemzetközi megítélésünknek. És már itt vagyunk a Valutaalapn ál, amelyről oly sok szó esett az elmúlt napok folyamán. Elismerem, hogy a Valutaalap olykor maga okozza azt a betegséget, amelyet gyógyítani hivatott, erre számtalan nemzetközi példát tudnék felhozni. Az is lehet, hogy a nemzetközi pénzintézetek és a tőke piac játékszabályai ostobák, ám nehéz bölcsnek lenni egy olyan világban, amelyben a játékszabályokat ostobák határozzák meg. Mindnyájan szívesen élnénk egy másik, egy okosabb világban; sajnos nincs másik. Így aggodalmainkat nem kell félretennünk, de be kel l látnunk, hogy az ilyen irányú intézkedések elmaradása, késleltetése, halogatása nagyobb kockázatot jelentene az országnak, mint az a társadalmi ellenérzés, az a rossz hangulat, amit az ilyen intézkedések kiváltanak. Ezért így szeretném befejezni:
