Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz
2280 Ezeken a területeken tehát még sok a tartalék. De engedje meg, hogy még húsvét közelében idézzek valamit, a Via Dolorosát. A szenvedés, a fájdalom útját, amit röviden vagy köznyelven keresztútnak is neveznek. Miniszter úr, az önkormányza tok vállain ön az eddigi keresztet megnehezíti. Az út, amin végig kell menni, sajnos nem rövid és nagyon rögös. Tegnap a világgazdasági fórumon miniszterelnök úr azt mondta, hogy önerőből nem tudjuk teljesíteni az Európai Unióba jutás feltételeit, ehhez sz ükség lesz 79 milliárd dollár hitelre, segítségre. Én ezeket a számokat nem vitatom. Nekem ezekkel kapcsolatban a következő aggályaim vannak. (16.10) Ha az önkormányzatok tovább lehetetlenülnek, mert vállukon nyugszik az oktatás, az egészségügy, a települ és mindennemű ellátása és működtetése, akkor a vidék lakossága - ami 4850 százaléka ma a magyar lakosságnak - tovább öregszik, tovább ürül ki a falu; nem lesz utánpótlása a városnak semmilyen értelemben sem, és az lesz a kérdés, hogy kikkel menetelünk vag y juthatunk be az ezredforduló táján az Európai Unióba. Miniszter úr, én abban bízom, hogy a még rendelkezésre álló idő vitáiban ez a csomag az önkormányzatok szempontjából is mérséklődik, szelídül, hogy terheik kisebbek legyenek az elkövetkezendő időben. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Pokorni Zoltán, a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka; őt követően már az egyes képviselői felszólalásokra fogunk áttérni: előszö r Szentkuti Károly következik majd, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Most megadom a szót Pokorni Zoltánnak, a Fidesz vezérszónokának. POKORNI ZOLTÁN , a Fidesz képviselőcsoport részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársa k! Mielőtt a harmadik témakörhöz, azon belül is alapvetően az oktatáshoz hozzászólnék, egy kötelességemnek kell eleget tennem. Ez pedig az, hogy mind Selmeczi Gabriella - és ha megengedi , mind a pénzügyminiszter úr nevében elnézést kérnék a burundi felső oktatástól, illetve Burunditól. A magyar parlamentben egy országot emlegetni, amelyik nyilván értő módon figyeli a különböző parlamenti vitákat és az esetleges rá vonatkozó kijelentéseket... - félreérthetik a parlamentben esetleg elhangzó vicceket és tréfá kat. Annyit ehhez, hogy senki sem gondolja természetesen, hogy Burundiban embert esznek, ez pusztán egy szóvicc volt - bár, ahogy a tapsból hallottuk, sikeres. És senki sem gondolhatja komolyan, hogy Burundinak nincs felsőoktatása, mert - mint azt egy hírl api tudósításból vagy sajtónyilatkozatból megtudtuk - Burundinak három egyeteme is van, és igen jól prosperáló felsőoktatást tudhat a magáénak. Ennyit erről. Alapvetően az oktatáshoz szeretnék hozzászólni, és azon belül is a felsőoktatást érintő egyetlen p aragrafushoz - ám szabaddemokrata képviselőtársam, Horn Gábor szavai arra inspirálnak, hogy a közoktatással kapcsolatos intézkedések egy részére is vessünk néhány pillantást. Horn Gábor azt mondta, milyen kivételesen jó helyzetben van a közoktatás, hiszen ez talán az egyetlen nagy, jelentős intézményhálózat és szféra, amit nem érintenek most a kormányzat által elhatározott megszorító intézkedések. Ez az embernek eszébe juttat egy régi viccet, ami - ha jól emlékszem - Lenin elvtárssal kezdődött. Egy idős tan árnő nyugdíjas éveiben még meghatódva emlékszik vissza arra, hogy Lenin, dolgozószobájában ülve, tanúja lehetett annak a felemelő pillanatnak, amikor a gyerekek bedobták egy labdával Lenin elvtárs ablakát, Lenin elvtárs pedig fölkapta a labdát, a bicskájáv al négy ízre vágta, noha - mondja a tanárnő könnyekig meghatva - lövethetett is volna.
