Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. április 26 (76. szám) - A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSEHÁK JUDIT, az MSZP
2248 csoportos és egyéni szelektivitást kell ebben a rendszerben kiépíteni, a kiegészítő biztosítások, az egyéni felelősség megerő sítése és a civil szervezetek közreműködésével együtt. Magyarországon annyiban is sajátos a helyzet - bár tudtuk 1990ben, hogy valóban diszfunkcionális és drága a jóléti rendszerünk , hogy nem tudtunk ez ellen tenni az elmúlt öt esztendőben sem. És ez ne mcsak a kormányzati szándékokon múlott, hanem természetesen azon, hogy összeroppant a magyar gazdaság és jelentősen csökkent a gazdaság teljesítménye. Azon is múlott, hogy ez a jóléti rendszer ki kellett hogy egészüljön a korábban nem létező munkanélkülie llátás rendszerével. Úgy nőtt tehát 27 százalékra a GDPn belül a jóléti ellátás nagysága, hogy ettől nem lett több a nyugdíj, nem lett több a családi pótlék, nem növekedett a segélyezésre fordítható összeg. De természetesen nagy teher a gazdaságon; igaza van a közgazdászoknak. Meghatározza, specifikálja a magyar rendszert a feketegazdaság hatalmas terjedelme, az a négyötéves tapasztalat, hogy nem lehet a kötelező biztosításból kötelező érvényűen a törvény hatályával több bevételt szerezni, hiszen ellenér dekeltségeket szül a magasabb adó és a magasabb járulék. A feketegazdaság felszámolásához is valójában a kiegészítő biztosítások, az egyéni életstratégiák mellészervezése, támogatása jelentett volna jó receptet. Az is magyar sajátosság - és erről sem szaba d elfeledkezni , hogy a mi társadalmunk úgy idősödik és úgy kerül a szociálpolitikai rendszer többe az idősödés és a betegségek miatt, hogy közben szegényedünk. Az összes idősödő ország eddig a világon mind a gazdagodó országok közé tartozott. Az is saját osság, hogy rendkívüli mértékben differenciálódtak az elmúlt négy évben a jövedelmek; különösen az utóbbi két esztendőben. És ehhez - való igaz - nem tudott alkalmazkodni a jóléti rendszer. De azt is tudni kell, hogy KözépKeletEurópában nagyon erős ehhez a vacak, diszfunkcionális jóléti rendszerhez, a társadalmi biztonságnak nevezett intézményrendszerhez a társadalom ragaszkodása. Tehát akkor, amikor változtatásokat akarunk, mindezekkel tisztában kell lennünk, és tulajdonképpen ezen a rendkívül szűk mesgy én tudunk csak elmozdulni. Az eddigi álláspont az én ismereteim szerint az volt, hogy az univerzális rendszerekből természetesen vissza kell vonulni, nem lehet járulékot és nem lehet adót emelni. Ismereteim szerint az volt, hogy ami többlet így felszabadul hat, azt a célzott, szelektív ellátásokra, a csoportosan célzott szelektív ellátásokra és a jól kidolgozott, egyéb támogatási formákra kell fordítani. Borzasztóan fontos, hogy legyen Magyarországon közösségi kiegészítő biztosítás, tehát munkahelyhez kötődő kiegészítő biztosítás. Rendkívül fontos az, hogy decentralizáljuk a szociális juttatásokat, hogy közel legyen az ellátottakhoz. És nagyon fontos az is, hogy az állam visszavonulása mellett a szociális és egészségügyi szolgáltatásoknak egy szabályozott pia ca alakuljon ki. Tulajdonképpen, ha az eddigi állásponthoz viszonyítom a jelenlegi döntést, akkor elbizonytalanodom. Azt kell megállapítanom - amit már mások is megállapítottak , hogy egy szükségszerű, gyors takarékossági intézkedésre volt szükség. Idáig értem. Nem tudom - és a különböző nyilatkozatokból ezt ma nem sikerül egyértelműen megfejteni , hogy itt a korábbi állásponttól való ideiglenes eltérésről vane szó, vagy tulajdonképpen egy szociálpolitikai irányváltásról, paradigmaváltásról; tehát más ir ányba akarunke menni. Ezért azt kell elmondanom, hogy nincs modellváltási kényszer a nemzetközi pénzügyi szervezetek ajánlásaiban. Már csak azért sem, mert mint elmondtam, nagyon különböző szociálpolitikai technikák vannak, amelyeket az országok adott hel yzetüknek, tradícióiknak, szociálpolitikai intézményrendszerstruktúrájuknak megfelelően saját maguk választhatnak ki. Saját maguk mondhatják azt, hogy teljesen eltérő irányba megyünk, vagy saját maguknak kell eldönteni, hogy hosszú távon megőrzünk egy uni verzális ellátásokat is feltételező modellt, de itt és most, ebben a pillanatban, ideiglenesen vagy akárhány évig nem tudunk ezekre pénzt és energiát fordítani.
